Lévai Zoltán: A topon érzem magam

NAGYSZERŰEN SZEREPELT a horvátországi Porecben a 77 kilósok között világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes Lévai Zoltán: ezúttal eggyel feljebb, 82 kilogrammban nyert, úgy, hogy riválisai egyetlen pontot sem tudtak végrehajtani rajta. A kötöttfogású sportoló a finn Vikke Tarkkiót (6:0), az amerikai Jesse Portert (8:0) és a világbajnoki bronzérmes Karlo Kodricot (7:0) is magabiztosan győzte le.

„Végre sikerült elérnem azt, amiér minden versenyre utazom: aranyérmet szereztem – nyilatkozta a BHSE 30 éves sportolója. – Nyár óta kisebb sérüléssel bajlódtam, ezért most kissé másképp edzettem, mint ahogyan szoktam, a birkózás háttérbe szorult, s noha még mindig nincs tökéletes állapotban a térdem, a versenyen ebből már nem sokat éreztem. Nemigen hátráltatott semmi, ezt kihasználva felszabadultan birkózhattam, ennek eredménye a győzelem.”     

Lévainak alapvetően jól kezdődött az éve, ezüstérmes lett a zágrábi UWW-rangsorversenyen, majd áprilisban a dobogó harmadik fokára állt fel a tiranai Európa-bajnokságon. 

„Úgy vélem, az elvárásnak eddig megfeleltem, megkoronázná az évet, ha az asztanai világbajnokságon is alkotnék valamit” – tette hozzá.

A terve az volt, hogy olimpiai súlycsoportban, 77 kilogrammban szerepeljen a vb-n, ebben azonban hátráltatta a júliusi, Polyák Imre–Varga János–Kozma István-emlékverseny előtt két héttel elszenvedett térdsérülése.

„A budapesti viadal válogatónak számított, sajnos a térdem miatt nem tudtam folytatni a versenyt, és lecsúsztam a címeres mezről, ezért maradt a nyolcvankét kiló. Augusztus végén Lengyelországban sem volt még az igazi, elővigyázatosságból ott is visszaléptem.”     

Lévai a kötöttfogású válogatottal ott maradt a poreci viadalt követő nemzetközi edzőtáborban, szombaton érkezik haza a csapat.

„A derekammal mindig küzdök, így harminc fölött azért olykor már jobban fáj. De a lényeg, hogy tudom, miként kell ezzel együtt edzenem, és amire fontos lesz, addigra megjavul. Ettől eltekintve remekül mennek a tréningek, örömmel veszem azt is, hogy egyre jobban tudom kamatoztatni az évek során megszerzett rutint, szóval a topon érzem magam.”     

Nagy erőt ad neki a tény, hogy idén megszületett a második gyermeke, Lujza immár négy hónapos. Hogy mire lesz képes az október 24-én kezdődő vb-n, nagy kérdés, az biztos, mindent megtesz az éremszerzésért.

„Egyelőre azt sem látom pontosan, mennyire lesz erős a mezőny. A Los Angeles-i kvalifikáció közeledik, a nem olimpiai súlycsoportos birkózók egyre jobban tesztelgetik, merre mozdulhatnának. A normál súlyom megegyezik a nyolcvankét kilóval, általában nem jó, ha valaki fogyasztás nélkül versenyez, de én megpróbálom ennek az előnyeit kihasználni, ami a kondícióban rejlik. A hátrány, hogy erősebbekkel kerülök szembe, de találkoztam már kemény birkózókkal, ilyenkor sokat számít, ha valaki mentálisan rendben van, és szerencsére rám ez jellemző. Úgyhogy készen állok, már nagyon várom.”