Voltak a budapesti birkózó-világbajnokságnak eposzi hősei – mint például a 35 évesen remekbe szabott pályafutását hazai közönség előtt csodálatos aranyéremmel megkoronázó Bácsi Péter –, és voltak tragikus hősei, mint Németh Zsanett.
Ki ne emlékezne az Újpest Eb-ezüstérmes klasszisának borzasztó pechére: hiába birkózott egész nap nagyszerű formában a hölgyek 76 kilogrammos súlycsoportjában, és jutott be a négy közé, ott, az elődöntőben egy roppant szerencsétlen mozdulatsor eredményeként maga alá fordult a térde – nem túlzás azt állítani, egy ország szíve szorult össze, amint a könnyeivel küszködő amazont nézte, aki pokoli fájdalmai dacára is megpróbálta a lehetetlent; azaz a fináléba jutást úgy, hogy valójában rá sem bírt állni a lábára.
A végeredmény ismert: Némethnek beszakadt a térdszalagja, ilyen állapotban persze esélye sem volt a címvédő török Yasemin Adar ellen, s ami még fájóbb, hogy a másnapi bronzmeccsét sem birkózhatta le, azaz nyugodtan mondhatjuk: önhibáján kívül esett el a lehetőségtől, hogy hazai közönség előtt küzdhessen éremmérkőzésen. Ez nyilván roppant fájó és dühítő érzés, de esetében két, a hazai világbajnokságnál is magasabb prioritású tényezőt kellett szemmel tartani, nevezetesen az egészségét, no meg azt, hogy jövőre már olimpiai kvalifikációs év van, márpedig ha Németh kockáztat, akkor nagyon könnyen rásérülhetett volna úgy a térdére, hogy legrosszabb esetben akár a mindenkori első számú cél, az olimpia is rámehetett volna…
„Akkor és ott nagyon el voltam keseredve, így, utólag visszatekintve viszont örülni kell, hogy legalább műtétre nem volt szükség – magyarázta a 24 esztendős kiválóság, aki hozzátette, valóban azt volt a legnehezebb megemésztenie, hogy saját hibáján kívül nem birkózhatta le legfontosabb meccseit. – Nyilván nehéz volt feldolgozni, mert mindenáron birkózni szerettem volna tovább – csak éppen nem tudtam. Először nem lehetett tudni, mekkora a baj, úgy voltam vele, máskor is volt már ilyen, hogy kicsit kimozdult a térdem, fáj, fáj, de előfordul az ilyen… Aztán ahogy felálltam, éreztem, hogy annyira fáj, hogy ezzel képtelen leszek akciót csinálni. A tehetetlenség érzése volt a legrosszabb; hogy mentem volna előre, de egyszerűen nem ment…”
Németh Zsanett úgy fogalmazott, ez amolyan „középsúlyos” sérülés, mert részleges szakadásnak minősül, de ennél sokkal nagyobb baj is történhetett volna – nem véletlen, hogy az orvosok végül nem engedték neki lebirkózni a bronzmérkőzést sem.
Nemcsak Németh Zsanett látja magán a fejlődést, de a számok is ezt bizonyítják. A veszprémi születésű UTE-kiválóság szépen, eredményesen járta végig a korosztályos ranglétrákat: 2011-ben világbajnok és Eb-bronzérmes lett a kadét korcsoportban, 2013-ban és 2014-ben már a junioroknál gyűjtött be Európa-bajnoki ezüstérmet, majd a felnőtt előtti utolsó korosztályban, az U23-asoknál is parádézott, tavaly és tavalyelőtt is Európa-bajnok lett. Ezt 2017-ben első felnőtt érmével fejelte meg, ami egyből egy ezüst volt az újvidéki kontinensviadalról, s talán kimondható, most is csak az a fránya sérülés ütötte el egy felnőttvilágbajnoki medáliától. Azaz a fejlődése tényleg töretlen – reméljük, ez így is marad! |
„Szerencse, hogy nem kellett műteni, illetve hogy az év végén jött ez a sérülés, nem pedig, mondjuk, a jövő évi kvalifikációs év kellős közepén. Ha operációra lett volna szükség, az azt jelentette volna, hogy nyár végéig egyáltalán nem versenyezhettem volna, és azt is tegyük hozzá, hogy egy nagyműtét után minimum plusz fél-egy év, mire visszajön a forma is – ebben az esetben tényleg lemondhattam volna az olimpiáról, amibe belegondolni is rossz – magyarázta kétszeres U23-as Európa-bajnokunk, aki újfent megerősítette: elődöntőbeli török ellenfele, a címvédő Yasemin Adar roppant sportszerű volt, amikor a magyar versenyző jelentős fájdalmait látva tulajdonképpen szándékos „alibibirkózást” mutatott be, és kis túlzással úgy bánt Némethtel, mint egy hímes tojással. – Ha én vezettem volna, és akkor sérülök le, akkor nyilván nem adta volna oda a meccset, de így, hogy ő vezetett, és látta, hogy nekem esélyem sincs, tényleg vigyázott rám. Megtehette volna, hogy »ledarál«, de korrekt volt.”
Németh Zsanett szerencsére már jobban van: bár még nem birkózhat, mert a gyógyulófélben lévő szalagokat pihentetnie kell, az erősítőgyakorlatokat ugyanúgy végezheti, emellett folyamatosan jár kezelésekre, és az orvosok a napokban mondják meg neki, mikor térhet vissza a szőnyegre.Addig is optimistán szemléli a világot, amire minden oka meg is van, hiszen a tavalyi, újvidéki kontinensviadalon szerzett remek ezüstérme után immár világbajnokságon is bizonyította, hogy sérülés ide, vagy oda, igenis a nemzetközi élmezőnybe tartozik.
„Idén már le tudtam győzni olyanokat is, akik jelentős felnőtteredményekkel bírnak, köztük a »mumusomat« is, egy francia lányt, úgyhogy tényleg látom a fejlődést. Remélem, minél hamarabb visszatérhetek, és ugyanitt folytatom – az biztos, hogy a jövő évi Európa-bajnokságomat nem veszélyezteti ez a sérülés!”