Az Inter-Milant az utóbbi időben az esélytelenebb csapat nyeri, márpedig a kút mélyéről érkező Milan az esélyes, viszont a lábukban ott van a Barca-verés. Most nem Milito dönti el.
Xavi nem tudta diktálni a ritmust, mert túl hátra tolták (hasonlóan a szélsővédőinkhez), a Barca leghatékonyabb zónáján pedig átívelgették a labdát az olaszok. Azért nincs nagy baj.
Ahogy kell: bemutatkozásként dupla, megelőztük az Intert, és elérhető közelségben a BL-helyek. És még csak nem is Balotelli a legnagyobb igazolása a Milannak. Hálivúd.
Gyalázatos minőségű pályán, kicsit visszafogottan, de pont annyit kiadva, amennyi a győzelemhez kell: így jött fel a Milan a béka alól az ötödik helyre. Közelítünk.
Igen, van pénz, de nem, nem veszünk senkit. Igen, csökkentettük a béreket, és igen, még mindig mi fizetjük ki a legtöbb pénzt. Nem, nem jön egyetlen sztár sem. Szájbarágó.
Nincs nagyon mit tenni a rasszista bekiabálások ellen az olasz stadionokban, nincs is felelőse a szabályok betartásának. Boateng levonult, mert ez az egyetlen megoldás.
Nem bírta a nyomást, ami az utóbbi években mutatott teljesítménye miatt nehezedett rá, egy időre még a főnök lánya kihúzta a csávából, de most vége. Kivásárlási záradék.
Henya mágnestáblába ontja örömét, hogy újra láthatóak a régi BL-döntők. A kérdés: hogyan nullázzunk le egy Sztojcskov-Romario kettőst a bombafavorit ellen. Milan-Barcelona.
Teljes Chewbacca volt a Milan elleni meccs, mintha csak az lett volna a Juventus célja, hogy kikapjon. A Milan a győzelmet nem, a Juve a vereséget viszont alaposan kiérdemelte.