A hobbisportolók körében egyre inkább elterjed, hogy edzőt fogadnak. Egy teljesen kezdő futónál segíthet a fokozatos terhelés növelésében, a kiégett, céltalanná vált futók esetében pedig megújulásképp inspirálóan tud hatni. Edzőt fogadni felelősségteljes döntés, és következményekkel, lemondásokkal jár. Attól kezdve komolyan fog venni valaki, és az egyéni célok valahol közös célok lesznek.
Miért jó az edző? Leginkább azért, mert megvéd önmagunktól, a túledzettségtől de a túlkíméléstől is. Aki, amolyan külső szemként – nyilván nem minden esetben fizikailag –, jelen van a napjainkban. A személyes célok meghatározására figyelemmel keretet ad az érdemi edzésmunkának. Gyakorlatilag minimalizálja és maximalizálja a sportolásra fordítható időt, mindezt természetesen az egyéni igényekhez, időbeosztáshoz és élethelyzethez igazítva.
Milyen egy jó edző? Az edző kvázi egy alkalmazott, de egyben főnök is. A futó mondja meg, hogy mit szeretne, de az edző fogja megmondani, hogy mindezt hogyan szeresse. Az igazán alapos, személyre szabott edzésterv nem sablonos, hanem pontos teljesítménydiagnosztikai állapotfelmérésen alapszik. Hétről hétre követi a futó fejlődését, állapotát, és rugalmasan alakítható váratlan élethelyzetekhez. A jó edző pedig az egészséges határok kereteinek betartása mellett megértő, de egyben következetes. Az igazán jó edző komolyan veszi a tanítványait, alapos munkát végez, és őszinte. Az őszinteség pedig sokszor fáj, mint az igazság. De nagyon fontos, hogy az őszinteség és a bizalom kölcsönös legyen.
Az ideális edző-tanítvány kapcsolat egy különleges alá-fölé rendeltségi viszony, amelyben úgy egyenrangúak a felek, hogy a tanítvány mégis felnéz az edzőjére.
Mi az edző hátránya? Az edzőnek mindig igaza van: akkor is, ha nincs. Ezt el kell fogadni. Ő a szakember, és van, amit jobban tud. Van, amit sokkal jobban tud. Szóval bizalomjáték. Az edzésterv pedig kötöttséggel jár. Valahol elveszik a futásból a szabadság, attól kezdve, hogy heti rendszerességgel érkezik az edzésterv. A futások hossza, intenzitása, adott esetben a helyszíne is meghatározásra kerül. Nemcsak akkor lehet futni, amikor éppen kedv és idő van rá – akkor kell futni, amikor edzésnap van. Fix programmá válik, a naptárban emiatt külön színt és vastag betűt kaphat a „hétvégi hosszú terep” vagy a „szerda reggeli résztáv”. A közösségi futások száma lecsökkenhet, és a csapatos futó magányos futóvá válhat. Hiszen nem elvárható öt-tíz csapattárstól, hogy egy adott edzéstervet kövessen.
Bár a legtöbb közösségi futásnak éppen az volna a lényege, hogy alkalmazkodva egymás tempójához és a többség erőnlétére tekintettel futnak együtt, igény szerint szüneteket beiktatva.