Mikor, mire eddzek?

Ha a világ egyik legegyszerűbb feladata lenne edzeni, sőt önmagunkat edzeni s közben fejlődni (fogyni, erősödni), akkor az egész ország nagyon fitt és egészséges lenne. Mindettől függetlenül néhány alapkérdést, amelyek a mikor és mire témakörrel kapcsolatosak, szakértőnk igyekszik tisztázni.

1. Heti két edzés

Ha valakinek heti két erősítő edzésre van ideje, nagyon nagy eredményt ne várjon, de a semminél azért ez is több. Fontos, hogy ha van egészségügyi gondod, azt az elején tisztázni kell, és ha ez mozgásszervi, ízületi probléma, akkor az edzést ennek figyelembevételével kell kialakítani. Légy körültekintő, hogy kivel edzel!

Tehát heti két edzés esetén mindkét alkalommal egész testre érdemes dolgozni, hiszen ha izomcsoportra bontanátok azt a heti két alkalmat, akkor egy-egy izomcsoportra csak heti egy edzés jutna, ami végképp nagyon kevés.

2. Heti három edzés

Ez lenne a minimum, ha valaki belefog az erősítő edzésekbe. Kérdés persze, hogy kinek mi a célja az edzéssel. Ha átlagemberről beszélünk, szinte biztos, hogy a lábak és a törzs izmaira érdemes kiemelten odafigyelni. A legokosabb edzésfelosztás az, ha minden edzésen egy-két nagyobb izomcsoport mellé rendelünk kisebbeket. Ez azért logikus, mert a nagy izomcsoportokra dolgozni mindig megerőltetőbb és fárasztóbb, így kiegyenlítődik az edzés, és nem felejtődnek el a kisebb izomcsoportok sem. A férfiaknak, akiknek a mellizom fejlesztése mindig hangsúlyosabb, mint a nőknek, egy ilyen edzéstervet képzelnék el:

1. nap: mell, hát – bicepsz, tricepsz, vádli

2. nap: láb, hát – váll, vádli, has

3. nap: hát, mell – bicepsz, tricepsz, has

Nőknél ugyanezt a logikát így ültetném át a gyakorlatba:

1. nap: láb, hát – bicepsz, tricepsz, has

2. nap: mell, hát – váll, vádli, has

3. nap: láb, váll – bicepsz, tricepsz, has

3. Heti négy edzés

Lehet tovább cizellálni az izomcsoportonkénti felosztást, de ha valaki nem versenyre készül, ennek különösebb értelmét nem látom. Lehet bontani edzéseket toló- és húzómozgások szerint, de az is megoldás, amit magam is követek, hogy egész egyszerűen alsó- és felsőtestes edzésekre bontom a tréningjeimet. Persze nem lehet ennyire elkülöníteni a gyakorlatokat, hiszen például a kedvenc gyakorlatom, a guggolás éppen annyira a törzset is munkára sarkallja, mint amennyire megdolgoztatja a lábakat, a farizmot vagy éppen a csípő izmait – de a guggolást önkényesen az alsótestes edzéseimhez számítom. Éppen úgy, mint például a felhúzást, amely szintén nem képzelhető el a törzs munkája nélkül. Éppen az a szép az egészben, hogy ha az ember nem gépekkel, hanem szabad súlyokkal dolgozik, valójában nagyon hatékonyan dolgoztatja meg az egész testét.

S talán ezzel kellett volna kezdenem: ha edző mellett döntesz, igyekezz olyan szakembert választani, aki nem köt oda a gépekhez, hanem megtanít a szabad súlyos gyakorlatok helyes kivitelezésére. Nem a kardiogépeken izzaszt, hanem az erősítés csodás világával ismertet meg, ami formásabbá és egészségesebbé tesz, de akár hiszed, akár nem, a zsírt is lepucolja rólad. Az izomnál jobb zsírégető ugyanis a világon nincs.