Mínusz tíz kilóval megúszta a rekorder

Korábbi cikkünkben beszámoltunk arról, hogy már-már a legendás Roald Amudsen–Robert Falcon Scott versenyfutáshoz hasonlóan az amerikai Coli O’Brady és a brit Louis Rudd egyszerre indult el november elején, hogy első emberként külső segítség nélkül átszelje az Antarktiszt. A 33 éves, a brit exkatonánál 16 esztendővel fiatalabb O’Brady a kezdetektől fogva jól haladt, és sejthető volt, ő teszi meg hamarabb a 932 mérföldes, azaz nagyjából 1500 kilométeres távot.

A New York Times karácsony másnapján számolt be arról, hogy a brit kalandor elképesztő utolsó etappal, 32 óra alatt megtett 77,54 mérfölddel (több mint 120 kilométer!) az 54. napon célba ért. Az amerikai egy hunyásnyit sem aludt a záró 32 óra alatt, fáradhatatlanul rótta a kilométereket, így fejezte be 54 nap alatt az embert próbáló távot.

„Nem is tudom, mi történt velem, valami úrrá lett rajtam – nyilatkozta kevéssel a célba érkezés után a The New York Timesnak. – Mintha flow-állapotba kerültem volna, zenét se hallgattam, csak bezárkóztam, és úgy éreztem, megyek, amíg be nem fejezem. Csodálatos volt ilyen állapotban lezárni a vállalásomat.”

O’Brady csupán fél nap pihenőt tartott a majdnem két hónapos út során: még november végén sebesülést szenvedett, így a szokásosnál korábban kellett sátort állítania, hogy kicsit ápolja a sebeit. Korábban senkinek sem sikerült egyedül átszelnie a fagyos kontinenst, 1997-en Borge Ouslandot egy kite segítette. Hogy mennyire veszélyes vállalkozás ezt, azt mutatja, hogy Henry Worsley, Louis Rudd közeli barátja 2016-ban belehalt a próbálkozásba: 900 mérföld megtétele után, 126 mérfölddel a cél előtt kellett kimenteni, ám végül belehalt a fertőzésbe.

O’Brady után két nappal egyébként Louis Rudd is célba ért, ám vetélytársa miatt már nem mondhatja el magáról, hogy ő az első, aki átszelte a kontinenst. Rudd azonban cseppet sem volt elkeseredve, hiszen ő elsősorban 2016-ban elhunyt barátja, Worsley emléke előtt akart tisztelegni, magával vitte a zászlaját is. Rudd úgy fogalmazott, csoda, hogy most egyszerre kettejüknek is sikerült az, ami korábban senki másnak, és ő az elejétől nem akarta versenynek tekinteni a próbálkozásukat, hogy ne vonja el a figyelmet a feladattól.

Visszatérve O’Bradyre: az egykori profi triatlonos a célba érkezést követő pihenésről azt mondta, életében nem aludt még olyan mélyen és jól. Az amerikai még néhány napot eltöltött az Antarktiszon, hiszen előbb megvárta Rudd beérkezését, aztán az időjárási körülmények miatt nem jöhetett értük előbb gép. A repülő először az Union-gleccserre vitte őket, aztán január 3-án tértek vissza Dél-Amerikába, a chilei Punta Arenasba.

Az utat az Instagramján folyamatosan dokumentáló O’Brady feltöltött magáról egy előtte-utána képet, amely jól mutatja, mennyit vett ki belőle a fagyos kontinens átszelése. Még a beérkezés előtt úgy fogalmazott a BBC-nek, annyit fogyott, hogy már lecsúszik róla a karórája, és nem mer végignézni magán. A sportos, izmos férfi 10 kilót veszített – kevesebbet, mint várta – a majdnem két hónap alatt, pedig eleve sem volt rajta súlyfelesleg. Hiába, az erőltetett, többnyire felfelé menet, az élelmiszer fogyásától függően 170-180 kilogrammos szán megtette a hatását. A zord körülmények, a metsző szél és az akár mínusz 30-40 Celsius-fokon kívül sokat elmond az útról, hogy két hónapig alsóneműt sem tudott cserélni az amerikai...

Hamarosan megtudjuk, a magyar Antarktisz-kalandor, Rakonczay Gábor milyen állapotban ér célba, hiszen már csak néhány tíz kilométer választja el a Déli-sarkponttól.