Csonti: a pulzuskontroll humbug!

Sok hobbifutó a Csonti-féle módszernek, azaz a résztávos edzéseknek köszönheti, hogy egyre jobb és jobb eredményeket ér el, ráadásul önről köztudott, hogy a manapság igencsak elterjedt és népszerű pulzusalapú edzésmódszer harcos ellenzője. Miért?

Mert meggyőződésem, hogy a pulzust a napszak, a front, a mentális állapot, így az idegesség is befolyásolja. A pulzus nem fix érték, nem adja vissza a sportoló terhelhetőségét. Ami reggel iksz pulzusú edzés, délután már ipszilon, azaz olyan adathoz viszonyítják a teljesítés mértékét, amely nem adja vissza a valós teljesítményt. Egyszerű és evidens példa: ha izgul valaki, magasabb pulzusszámmal fut, miközben nyugodtabb lélekállapotban az érték értelemszerűen alacsonyabb, s még sorolhatnánk banális példákat, mint amilyen az emelkedőre futás, de a lényeg, hogy a pulzusszám nem tükrözi hűen a sportoló aktuális fizikai állapotát.

Amondó vagyok tehát, a pulzuskontrollos módszer tudatos átverés, semmi más, csak pénzlehúzás. Ugyanaz, mint a lépésszám, amit szintúgy azért találtak ki, hogy a lépéseket mérő műszert sokan megvegyék. Csakhogy a lépéshossz függ a magasságtól, súlytól, izomszalag-szerkezettől, az ízületek „hajlékonyságától”, a sebességtől, talajtól!

Edzéstől függően a háromperces ezreket más lépéshosszal futom le, mint a három kilométeres távot magas tempóban – és ehhez hozzáteszem, hogy van kilenc percnél jobb háromezrem –, mert az idő elteltével a mozgás is alakul futás közben. Ha tíz- és tízezer ember utál meg a véleményemért, akkor is azt mondom, a pulzuskontroll átverés, humbug!

Feltételezem, nincs is pulzusmérős órája... Illetve, egyáltalán kipróbálta a pulzusalapú edzésmódszert, hogy ilyen élesen elítéli?

Egyszerű, kétezer-kilencszáz forintos sportórám van, és igen, egyszer megpróbáltam pulzuskontroll alapján futni. Hosszú távon edzettem, a megadott erős pulzuszónán belül mozogtam. Ekkor a tempóm négy percen kívül volt, miközben egyébként 3:30 perces tempóban szoktam futni az erős hosszúkat akkor, ha jó formában vagyok. Ekkor jöttem rá, hogy az időjárás is hatással volt a pulzusomra, az adott értékhez pedig nem párosulhatott jó teljesítmény.

Nem fáradtam el, futottam a négyperces, számomra nem megerőltető ezreket, ugyanis a pulzusadat alapján nem haladhattam gyorsabban. Egy idő után eluntam, levettem az övet, bedobtam egy kukába, és futottam tovább, mert rájöttem, ez a módszer mennyire nem szakmai.

Ki volt hatással a résztávos edzésmódszerének kialakításában, vagy szigorúan a maga útját járta, járja versenyző-edzőként?

Edzőpéldaképem Zsoffay Róbert, aki jelenleg a Margitszigeti AC trénere, és aki ráadásul apám halála után apám is volt. Jelenleg Szabó Imre a trénerem, aki szintén sokat hozzátesz a futásról alkotott világképhez, de még sorolhatnám a neveket.

Nézzük, a „pulzustagadónak” hogyan fest az átlagos futóhete?

Idén kétezer-tizenkilenc kilométer lefutását tűztem ki célul. Az edzéseim alapját a résztávos tréningek adják, intenzitás alapján megadva, és ehhez a tréninghez kell egy sima stopper és egy futópálya. Az edzéseim sorában van erős, hosszú futás, tempófutás, váltogatás, valamint összekötő könnyű futások.

A népszerűbb utcai versenyeken a hét, tíz kilométeres, illetve a félmaratoni távon a profik mezőnyében fut, sőt gyakran végez dobogós helyen, de kíváncsi lennék, a mind sikeresebb futáson túl mi a leghőbb vágya?

A legjobban annak örülnék, ha a depressziómat teljesen leküzdeném. Nekem a futás lelki terápia. Edzőként pedig az motivál, ha találok olyan tehetséget, akiben van elszántság és a szárnyaim alá vehetem.

Sok, olimpiai részvételről álmodozó fiatal keres meg a BEAC-nál, hogy foglalkozzak velük, és szeretnék, sőt akarok is segíteni nekik, és ennek érdekében meghoztam azt a döntést is, hogy önkéntesként teszem, fizetséget nem fogadok el. Magamban és a tanítványok esetében is a futás boldogságfaktorát keresem.