Abban nincs semmi meglepő, hogy egy profi labdarúgó játékoskarrierje befejeztével is igyekszik „karbantartani” magát. Vannak, akik focizni járnak, mások rendszeresen kocognak vagy kerékpároznak. Egyesek azonban úgy tartják a kondijukat, hogy lefutják a maratonit, ha kell, többször is. Az alábbiakban öt olyan külföldi sztárfocistáról írunk, aki játékos-pályafutása után futócipőt húzott, és teljesítette a 42 kilométeres távot.
Dwight York (47), az Aston Villa és a Manchester United korábbi válogatott csatára egy évvel azt követően, hogy befejezte aktív játékos-pályafutását, 40 évesen 3 óra 31 perc 56 másodperc alatt futotta le a Londoni maratonit.
„Különösen a hosszabb távokon voltam jó futó – idézte fel a versenyt a korábbi gólerős támadó. –Az edzéseken, amikor futásra került a sor, mindig a legjobbak között voltam. Már iskoláskoromban lefutottam a félmaratonit, így nem volt kétségem afelől, hogy később a negyvenkét kilométeres távot is gond nélkül teljesíteni fogom.”
Michael Owen (39), a Liverpool, a Real Madrid és a Manchester United egykori játékosa – gólérzékenysége mellett – rendkívüli futósebességéről volt híres. Az aranylabdás támadó 2014-ben azonban nem a gyorsaságáról, hanem az állóképességéről tett tanúbizonyságot, hiszen 35 évesen 3 óra 45 perc 43 másodperc alatt ért célba Londonban. Teljesítményével nemcsak rajongói, hanem mások körében is nagy tiszteletet vívott ki Owen, hiszen a táv teljesítésével 75 ezer fontot sikerült jótékonysági célra összegyűjtenie, amelyet a prosztatarák elleni küzdelemre ajánlott fel.
Luis Enrique (48), a Real Madrid és a Barcelona korábbi világsztárja és „futógépe” mindenkin túltesz: az egykori 62-szeres spanyol válogatott játékos nemcsak maraton-, hanem triatlonversenyek rendszeres résztvevője is. Enrique azon ritka hobbifutók közé tartozik, akik 3 órán belül le tudják futni a 42 kilométeres távot. De ha ez még nem lenne elég, a spanyol sportember a 250 kilométeres Marathon de Sables-t, azaz a Szahara maratonit is teljesítette már.
A Lazio és a Juventus korábbi kitűnősége, a cseh Pavel Nedved (46) is a nagy futók közé tartozik. Az aranylabdás focista játékos-pályafutása alatt számtalan alkalommal futott egy mérkőzés alatt több mint 12 kilométert, ezért nem meglepő, hogy a hosszabb távok meg sem kottyannak neki. 2010-ben a félmaratoni, két évvel később, 40 évesen 3 óra 50 perc 2 másodperc alatt a maratoni távot is lefutotta.
Végül említést kell tenni egy korábbi kapusról is, aki pályafutása során talán sohasem futott annyit, mint amennyit a New York-i maratonin. A magyar focirajongók nem őriznek kellemes emlékeket a holland Edwin van der Sarról (48), az Ajax Amsterdam és a Manchester United korábbi kapusáról, hiszen az 1995–1996-os idényben a Ferencváros elleni két Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen kitűnően védte az Ajax kapuját. Visszavonulásának évében, 2011-ben (40 évesen) négy hónap felkészülést követően 4 óra 19 perc 16 másodperc alatt ért célba New York-ban, de szóljon mentségére, hogy játékoskarrierje során sohasem a futásban, hanem a védésben kellett jeleskednie.
A korábbi holland válogatott – Michael Owenhez hasonlóan – jótékonysági célra, agyi katasztrófát szenvedett betegek kezelésére ajánlotta fel az adományt, amelyet a versenyen indulva gyűjtött össze.
„Bár aktív pályafutásom során sokszor előfordult, hogy egy-egy kemény edzés után megmozdulni is alig bírtam, ez semmi ahhoz képest, amit a maratoni táv teljesítése után éreztem. Életem egyik legkeményebb erőpróbája volt” – emlékezett vissza a derék holland kapus a maratonira.
Természetesen a magyar futballisták között is van, aki átnyergelt a futásra: Dombi Tibor blogot vezet honlapunkon, Ferenczi István pedig húsz órán át is képes futni.