Peches sérülés: rossz lap jött a 19-re

Schmidt Norbert neve elsősorban az extrém triatlonos versenyzők között lehet ismerős, hiszen ő az első magyar teljesítője az allXtri-sorozat három nagy versenyének: Swissman 2015 (Svájc); Norseman 2017 (Norvégia), Celtman 2018 (Skócia).

Erre az évre is egy különleges kihívásra készült az amatőr sportoló, amelynek a 19-19-19 projekt nevet adta. Azaz 19 nap alatt 19 megyeszékhelyen 19 Ironman teljesítése volt a cél. Ez összesen 72.2 km úszást, 3420 km kerékpározást és 801.8 km futást jelent. A projekt május 23-án indult Békéscsabán, majd egy súlyos sérülés miatt idő előtt, a negyedik napon Miskolcon véget ért.

Hogy érzi magát?

Köszönöm, egyelőre jól. A lábam tehermentesítése végett a napjaim nagy részét a kanapén vízszintes helyzetben töltöm. Ez nem az én komfortzónám, bízom benne, hogy hamarosan újra talpon lehetek.

A lábsérülés vagy a csalódottság a rosszabb?

Határozottan a sérülés. Próbálom nem kudarcként megélni a történteket, inkább tanulni belőle. Három teljes távot teljesítettem egymás után gond nélkül. Ez pontosan kettővel több az eddigieknél. Fizikailag és fejben is egyben voltam, működött az étkezés, frissítés, regeneráció.

Mikor fogalmazódott meg önben először, hogy veszélyben lehet a teljesítés?

Az első jel a harmadik napi bringán volt, itt éreztem először a bal Achillesemben fájdalmat. Ez még nem tűnt súlyosnak. Bezzegh Krisztián közbenjárásával a nyíregyházi Mozaik Med csapatától tökéletes ellátást kaptam, valamint a futásom során egy remek motiváló kíséretet a srácoktól. A negyedik nap reggelén még gond nélkül keltem fel, az úszást követően viszont a bringa egyharmadánál már éreztem, hogy itt valami komolyabbról van szó. A feladás szó a jegyzeteim legvégén és nagyon apró betűvel van írva.

Eddigi pályafutásom során csupán egyetlen alkalommal nem értem célba, szintén Achilles-sérülés miatt. Akkor a végletekig húztam, meg is lett az eredménye. Most nem szerettem volna idáig eljutni.

Mivel már a bringán nagy fájdalmaim voltak, nem láttam értelmét a sokkal megterhelőbb futás megkezdésének sem. Így felhívtam Szilvit, a feleségemet: ő ismer a legjobban, ő volt leginkább részese ennek a programnak. Mondtam neki, hogy pakolunk és megyünk haza.

Nem volt egyedül, ez sokat segíthetett…

Igen, ez nagyon fontos. Folyamatosan mellettem volt a családom, Tóth Viktor, az edzőm és a barátaim. Támogattak és támogatnak most is. Szó szerint, hisz a járás nehézkesen megy... Rengeteg ember üzent, biztatott és bízott bennem ismerve-ismeretlenül.

A futások során pedig remek sportemberek csatlakoztak hozzám. Ez óriási erőt ad a későbbiekre is, ugyanis tényleg nem számítottam ekkora érdeklődésre, szeretetre.

Sokan megismerték a projektnek köszönhetően. Melyek a további tervei?

Az elmúlt néhány napban rengeteg időm volt gondolkodni. Ez pedig nálam nem jelent mást, mint új és új célok felállítását. Nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a visszatérő sérülés okának kivizsgálására, megoldására. Ez alapján dől el, hogy jövőre nekirugaszkodom-e ismét a 19 megyének. Addig pedig folytatom az allXtri-sorozatot, legközelebb augusztus végén az olaszországi ICON Xtreme triatlonversenyen.

Mennyi időt vesz igénybe a regeneráció?

Napról napra javul a lábam. Bízom benne, néhány hét és újra nyeregbe pattanhatok. Jelenleg itthonról dolgozom, és próbálom magam hasznosan elfoglalni. És persze a sorozatnézésben is van néhány évnyi lemaradásom...