Tanárnő oktatott az Aldi futógálán

Simona Staicu nyerte meg a hétvégi Aldi Női Futógálán a 10 kilométeres versenyszámot. A kiváló futó 39:32 perc alatt ért célba, ami önmagában is remek eredmény, úgy meg főleg, hogy valójában 2017 végén visszavonult.

„Nyertem, tehát ha kívülről nézzük, minden nagyon szép és jó – kezdte érdeklődésünkre Simona Staicu. – Azért hozzátenném, nem esett annyira jól a futás, mint régen, mert jóval kevesebbet edzek már. Ha még mindig rendszeresen és szakszerűen készülnék, könnyebben ment volna, így viszont küzdenem kellett, mert az első helyet sosem adják ingyen.”

Az athéni olimpián is induló futónő elmondta, továbbra is rendszeresen mozog, de csak 40-60 percet fut, ami azért a jelentős eredményekhez már nem elég.

„Negyvennyolc éves vagyok, nem szeretnék már keményen edzeni, a szervezetemet is kímélni kell, illetve kevesebb időm van a munkám és a családom miatt. És valljuk be, a versenyrendszer sem olyan csábító, nem érdemes nagyon sok munkát belefektetni, mert nem mindig lesz meg a jutalma. Ha korán kelek, vagy naponta kétszer edzek, akkor többet szeretnék visszakapni.”

Simona Staicu a verseny utáni Facebook-posztjában méltatta a szervezést (a vásárlási utalvány is egyfajta elismerése a teljesítménynek, nemcsak az anyagi juttatás, ráadásul a 40 percen belüli idő miatt nagyobb csomagot kapott), viszont hiányolta a fiatalokat, mondván, nem neki kellene már az első helyen végeznie. Úgy véli, a fiatalabbaknak (illetve bárkinek) inkább külföldön érdemes versenyezniük a jobb anyagi juttatások miatt, viszont akinek nem volt éppen versenye, annak jó lehetőség lett volna ez a viadal is, mert jó körülmények között lehetett futni. Itthon dobogón jó végezni, mert akkor nagyobb az elismerés.

„A legjobb teljesítményt rendre öt- vagy tízezer méteren, valamint félmaratonin nyújtottam, mégis úgy tartják, hogy maratonista vagy ultrafutó vagyok. Bár május elsején megnyertem az ötven kilométeres országos bajnokságot, ettől még nem így van. Jó példa erre az Aldi-futás, és ha a rövid távokat rendesen futod meg, tudnak olyan fárasztóak lenni, mint egy maratoni. A hétvégi versenyt pedig nemcsak azért élveztem, mert remek volt a szervezés, és nyertem, hanem mert az egyik lányom is indult, illetve a tanítványaim is rajthoz álltak. Az csak hab a tortán, hogy én is versenyzek még. Jó példa a gyerekek előtt, hogy a testnevelő tanáruk is fut, ráadásul jól fut, ez nekik is motiváció, és amikor gyenge állapotról beszélek, azért az nem annyira gyenge – csak azért kritizálom magam, mert már nem vagyok azon a szinten, mint korábban. Hetente körülbelül hatvan kilométert futok, versenyzem hétvégenként, és igyekszem eleget tenni a meghívásoknak.”