„Nagyon akartam ezt a dobogót” – monda Garami Katalin, miután a Wizz Air Budapest Félmaratonon sikerült megszereznie a magyar bajnokság bronzérmét, amelyért hatalmas harcot vívott.
„A célban már maximálisan elégedett voltam az idővel és az eredménnyel is – mondta a BHSE futója, aki 1:16:46-os eredménnyel futott be, s bár 1:16 »elejét« szeretett volna, végül így sem volt csalódott. – Nagyon gyorsan kezdtek a lányok, elég hamar elhúztak, én pedig egyperces hátrányban űztem végig a harmadik helyezettet. Tizennyolc és tizenkilenc kilométer között értem utol, majd küzdöttünk egymással: én támadtam, ő visszaverte a támadást. Az utolsó kilométeren együtt haladtunk, aztán ötszáz méterrel a cél előtt megpróbáltam újra támadni, és Gyurkó Fanni arra már nem tudott reagálni.
Nagyon akartam a dobogót. Úgy voltam vele, egy életem, egy halálom, de megszerzem a harmadik helyet, akkor is, ha négykézláb kellett bemászni a célba. Ott volt a családom, nem tehettem meg, hogy ne álljak fel a dobogóra.”
„Miután beértem, Zalán a nyakamba ugrott, nagyon örültem, hogy sikerült – folytatta Káldi Zoltán tanítványa. – Tényleg jó lett volna egy kicsit jobb időt elérni, de így is kifutottam magam, s mivel végig egyedül mentem, nem volt olyan könnyű dolgom.”
Ráadásul Garami Katalin úgy lett bajnoki bronzérmes, hogy nem a hétvégi volt a fő versenyre, hanem a hónap végén esedékes Berlini maratonira készül teljes erőbedobással. Ott pedig az egyéni csúcs a cél.
„2:42:41 az egyéni rekordom, ezt szeretném tovább javítani. Bár 2014-ben megnyertem a saját kategóriámat, az idő a fontos, a helyezést tekintve nincs cél – persze az is igaz, hogy a jó idő a jó helyezést is hozza magával – tette hozzá Garami Katalin, aki a jövő évre is kitért. – Augusztus végén Párizsban lesz az Európa-bajnokság, arra készülök majd, ami pedig az olimpiát illeti, oda, úgy tűnik, szinte lehetetlen kijutni, mert 2:29:30 a szintidő. De most még nem is az a fontos, a Berlini maratoni számít igazán.”
(Fenti fotó: Tumbász Hédi, 2019. június)