Kirándulás a vadászati főidényben

Kirándulásra kiválóan alkalmas évszak az ősz. A kellemesen hűvös időjárás, a sárguló falevekből álló avarszőnyeg sokakat a természetbe csábít, az erdőnek teljesen más arcát ismerhetjük meg, mint tavasszal, nyáron vagy télen. Fontos azonban tisztában lennünk azzal, hogy a szeptember egyben a vadászati főidény kezdetét is jelenti, amely egészen januárig-februárig tart. Mit jelent ez pontosan, mire figyeljünk, mielőtt felkapjuk a hátizsákunkat és útnak indulunk?

„A legfontosabb, hogy lehetőség szerint előre tájékozódjunk, nincs-e erdőlátogatási korlátozás az adott területen – válaszolta Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa. – A huszonkét állami erdőgazdaság, amelyek egyben vadgazdálkodással is foglalkoznak, a dátumokat honlapjukon, közösségi oldalaikon és a megyei újságokban jó előre közzéteszik. Más vadászatra jogosult szervezetekkel kapcsolatban kicsit más a helyzet, nekik elképzelhető, hogy nincs internetes felületük.

Ha biztosra szeretnénk menni, keressük fel a környékbeli települések önkormányzatát, amelyek hivatalból kapcsolatban állnak a vadászatra jogosult szervezetekkel, így meg tudják adni az elérhetőségeket, ahol érdeklődhetünk. A megadott időpontokat a vadgazdálkodás zavartalan működése érdekében érdemes tiszteletben tartani, még akkor is, ha emiatt esetleg kicsit át is kell tervezni a kirándulást.”

Sokan nincsenek tisztában vele, hogy Magyarországon minden, ami nem belterület és nem tartozik a jogszabályban rögzített kivételek – repülőtér, temető, ipari létesítmény, stb. – közé, vadászterületnek számít. A teljes megjelölés, kitáblázás szinte megoldhatatlan feladat, a túrázók figyelmének felhívására ezért más módszereket alkalmaznak.

„Társas vadászatok, hajtások esetében – amennyiben gazdasági vagy földút közelében folynak – kötelező jelezni, hogy az adott részen vadászat zajlik. A területre vezető utakhoz ilyenkor embereket állítanak, akik tájékoztatják az arra járókat és megkérik őket, várjanak kicsit vagy kerüljenek másfelé. Természetesen előzetes informálódással ezt a kellemetlenséget is elkerülhetjük.”

A túrázók és a vadászok az esetek túlnyomó többségében jól megférnek egymás mellett. Előfordul ugyan, hogy a vadászok néha erélyesebben szólnak, ha valaki letér a kijelölt turistaútvonalról, nem tartja pórázon a kutyáját vagy egy fotó kedvéért túl közel megy az állatokhoz, a túrázók pedig erre a kelleténél feszültebben reagálnak, de az ellentétek hamar elsimíthatóak. Annak tekintetében, hogy hetente mennyien kirándulnak és a főidényben a körülbelül hatvanötezer vadász jelentős része aktívan járja az erdőt, jelentéktelen a konfliktusok száma.

 

 

„Mindenképp érdemes figyelembe venni, hogy a túrázó vendég a természetben, a vadászok pedig a tervszerű és szabályozott vadgazdálkodási tevékenység folytatásához járulnak hozzá. Szükség szerint elejtik és ritkítják egyes fajok állományát, a téli etetésben, a gazdálkodáshoz kapcsolódó berendezések fenntartásában is szerepet vállalnak. Egymás tiszteletben tartásával, jó szándékkal, jó modorral megelőzhetőek a problémák.”

Túrázóként aggodalommal tölthet el bennünket, hogy a vadászati főidény közepén milyen ruhában induljunk útnak, de bárhogy teszünk, Földvári Attila szerint semmiképpen sem kell aggódnunk. A feltűnő színű felső viselése nem hátrány, ám a közhiedelemmel ellentétben a vadászok ennek hiányában sem nézik a túrázót vadnak, nem emlékszik rá, hogy történt ilyen tévedésből baleset.

 

 

(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 szeptemberében)