A sakkboksztól a síjöringig

„Motorizált” síelés
A Magyarpolányban megrendezett kutyafogathajtó Európa-bajnokság kapcsán érintőlegesen említettük a síjöringet, amikor egy kutya vagy ló húzza a sílécen suhanó versenyzőt, de létezik a sportágnak egy ennél is extrémebb változata. Az ötvenes évek óta létező motorkerékpáros síjöring lényege nyilvánvalóan az, hogy egy sízőt versenymotor vontat, ami nemcsak sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé, de veszélyesebbé is teszi a sportágat.

Ekkora sebességnél sokkal kockázatosabbak az esések, arról nem is beszélve, hogy a sok résztvevő miatt könnyen összeakadhat két versenyző a csúszós, havas, ugratókkal teli pályán. Egy versenyen körülbelül negyven páros indul, ebből sejthető, mennyi az esélye annak, hogy valaki esés nélkül érjen célba. Még a legtapasztaltabb indulók szerint is nehéz és veszélyes sportról van szó, persze igencsak látványos tud lenni, és nem mindennapi adrenalinlöketet biztosít, amikor a motoros ugrat egyet, és húzza maga után a sílécen „repülő” versenyzőt.

Holland „rúdugrás”
A kimondhatatlan nevű fierljeppen egy holland tradicionális sport, amit leginkább talán a rúdugráshoz lehetne hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt nem az a lényeg, hogy minél magasabbra ugorjon az ember, hanem hogy átugorjon egy tavat. Pontosabban az, hogy nekifutásból megfogja a rudat, felmásszon rá és minél messzebbre ugorjon. A csúcsot Jaco de Groot tartja 22.21 méterrel, míg a nőknél Marrit van der Wal 17.58 méteres ugrása a csúcs.

Ami pedig meglepő, hogy Hollandiában akár több százan is összegyűlnek egy-egy versenyre, hogy szurkoljanak a tó felett átugrani készülőknek. Érdekesség, hogy a világ egyik legrégebbi sportjáról van szó, az első feljegyzések alapján már a 16. században is rendeztek fierljeppenversenyeket, persze akkor még nem szervezett formában. Hollandiában nemzeti bajnokságot is rendeznek, és bár túlzás lenne azt állítani, hogy ez az ország legnépszerűbb sportja, meglehetősen látványos. Alighanem ennek tudható be, hogy különböző vetélkedők keretein belül már amerikai és japán televíziós műsorokban is feltűnt.

Örült ötlet: a sakkboksz
Ha két sportágat kellene mondanunk, amelyek nagyon távol állnak egymástól, az ökölvívás és a sakk biztos elhangzana. De vajon mi lesz, ha ötvözzük a kettőt? Bármennyire abszurdnak hangzik, a bizarr nevű sakkboksz létező sportág. Persze a sportág komolyságáról mindent elárul, hogy először egy francia képregényben tűnt fel, az első versenyt pedig 2003-ban rendezték Berlinben. Még abban az évben megrendezték az első világbajnokságot Amszterdamban, majd az évek során a sportág egyre népszerűbbé vált, 2011-ben megalakult a hivatalos szövetség, s akárcsak a rendes ökölvívásban, itt is különböző súlycsoportokban versenyeznek az indulók.

Összesen tizenegy menetet rendeznek, ebből hat a sakk, öt az ökölvívás, kiütéssel és mattadással is lehet nyerni, ha egyikkel sem sikerül, akkor pontozás dönt. A sportág, bár elsőre mókásnak hangzik, összetett tudást és képességeket igényel, elég csak arra gondolni, mennyire nehéz lehet higgadtan, megfontoltan lépni, amikor az ember pulzusa az egekben van, miután éppen kijött a ringből.

A legnehezebb 400 méter
Négyszáz méter több mint három perc alatt? Előre borzalmas eredménynek számít, csakhogy a 2011-ben indult Red Bull 400 elnevezésű versenyen ez kiugróan jó teljesítmény. Merthogy a négyszáz méter alapvetően nem sok, csakhogy itt egy meredek síugródombon kell megtenni – természetesen felfelé. A szintemelkedés közel kétszáz méter, így felfutni esélytelen, a táv egy részét kizárólag négykézláb lehet megtenni. A világ számos országában, köztük Szlovéniában, az Egyesült Államokban, Japánban és Kanadában is rendeznek versenyeket, ahol az erőnlétre, állóképességre és kitartása is óriási szükség van.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!