Szenvedésekkel teli az Ironman

Az alapítás óta tagja és egyik főtámogatója a pécsi Mecsek Maraton Team Sportegyesületnek Herbály István, aki a hegyikerékpárban elért sikereit hosszútávú triatlonozással koronázta meg.

„Úszni gyerekkoromban megtanultam, de nem túl magas szinten. Mellben egy-másfél kilométerre voltam képes, de a gyors egyáltalán nem ment – mondta az informatikai céget vezető vállalkozó, akinek a sport mára a mindennapok részévé vált – Kétezertizenkettőben kezdtem montizni a hosszúhetényi bringásokkal, akiknek köszönhetően rövid idő alatt sokat fejlődtem. Egy évvel később már maratonikon indultam, köztük az ikonikus Salzkammergut Trophyn. Ugyanebben az évben voltam egy féltávú Ironman-versenyen váltóban, amelyen csak a kilencven kilométer kerékpározás volt a feladatom. Majdnem belepusztultam, de a hangulat teljesen magával ragadott, hősként tekintettem a befutó egyéni teljesítőkre.”

Aki tud úszni, s jól megy a kerékpározás is, előbb-utóbb egy triatlonverseny közelében találja magát.

„A futással kétezertizennégyben ismerkedtem meg, amikor elhatároztam, kipróbálom a triatlont. Az iskolából nagyon rossz emlékeim voltak, de a bringázás adott egy alap-állóképességet, így első próbálkozásra sikerült tíz kilométert teljesítenem, hatperces ezrekkel. Igaz, hogy utána pár napig alig bírtam mozogni, de kiderült, nem reménytelen a helyzetem. Már az év elejétől a Keszthely Triatlon féltávú versenyre készültem.”

A Keszthely Triatlonon 1.9 kilométer úszás, 90 kilométer kerékpározás és 21 kilométer futás teljesítése az előírás. A rövidebb távok teljesítése után a legtöbb triatlonos már az Ironman-távot tűzi ki céljául.

„Az első nagyatádi teljesítésemre nagyon büszke vagyok, mert tizenegy óra és negyvenhét perc alatt sikerült kiérdemelnem az Ironman-címet. Aki azt mondja, az Ironman-táv minden percét élvezte, az konkrétan hazudik. Az első teljes távomnál szerencsém volt, a csaknem négy kilométer úszást túléltem, a száznyolcvan kilométer bringázás szinte elrepült, és a maratoni első fele is vidáman telt. Na de aztán jött az utolsó tizenkét kilométer, amely nem az önfeledt kacajok időszaka volt, s ahogy az arcokon láttam, többen is így voltak vele.

Az eddigi legnehezebb versenyem az idei nagyatádi volt, mert kánikulában kellett a távot megtenni, s már a bringán éreztem, hogy végem van. Na, innen már csak ötven kilométer tekerés és a maratoni lefutása volt vissza. Többször felvetődött bennem, hogy feladom, ugyanakkor kíváncsi is voltam, hogy ha fizikai erőd már nincs, puszta akaraterővel lehet-e versenyt teljesíteni. Igen, lehet, de rengeteg szenvedés árán.

Kétgyermekes apaként, a család és a munka mellett jó időbeosztással rendszeres sportra is jut ideje az üzletembernek, akit profi edző készít fel.

„Flander Márton magyar bajnok segít a felkészülésemben, büszke vagyok és örülök, hogy megismerhettem egy ilyen kivételes sportembert. A hétközbeni edzéseket össze kell egyeztetnem a munkával és a gyerekek programjaival, a hétvégi hosszú edzéseket pedig a család tűrőképességével. Ez egy profi logisztikusnak is szép feladat. A triatlonban nem is a távolság a vészes, hanem a ráfordított idő, ami versenyszezonban tizenkét-tizennégy órát is jelenthet. Egy amatőr sportolónak szerintem nehezebb megtalálni az edzésre szánható időt, mint magát az edzést elvégezni. Természetesen a legnagyobb álmom, hogy kijussak a hawaii Ironman-világbajnokságra, de ez még valóban csak az álom kategóriája.”

Az eddigi sikerek után azonban szükség van az újabb kihívásokra, élményekre.

„Most kicsit elegem volt az aszfaltból, ezért úgy tervezem, jövőre visszatérek a terepre. A X-Terra tereptriatlon-sorozat egy-két versenyén szeretnék elindulni. Probléma, hogy hazánkban ilyet nem rendeznek, vagyis mindenképpen külföldre kell utaznom.”

Fotók: ironmanfoto.hu

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!