Tokió új-zélandi bronzérmesének kiénekelték a szájából a sajtot, a három éve ezüstérmes Yee óriási teljesítménnyel nyert, a mieink a vert mezőnyben érkeztek, noha a futás előtt jó kerékpározással az élbolyban haladtak.
Elég sokat szenvedtünk az eredményeink miatt az elmúlt napokban, úgyhogy eljött az ideje, hogy kevésbé várt helyről jöjjön a segítség. A férfi triatlonversenyen két versenyzőnk is ott állt a rajtnál, Lehmann Csongor és Bicsák Bence, előbbinek az édesapja, Tibor is ragyogóan teljesített ebben a sportágban, Csongor meg a világranglista ötödik helyezettje, két évvel ezelőtt Európa-bajnoki negyedik helyet szerzett, míg Bicsák Tokióban hetedikként zárt, ami óriási eredmény.
Az utóbbi időszak alapján Lehmanntól a pontszerző helyezés sem tűnt esélytelennek, de olyan kiválóságok mellett, mint az összes francia induló, a brit klasszis Alex Yee, az új-zélandi Hayden Wilde vagy az olimpiai címvédő, a norvég Kristian Blummenfelt (aki jövőre akár a Tour de France-on is elindulna), bizony óriási teljesítményre volt szükség tőle.
A másfél kilométeres úszás nem alakult túl jól két honfitársunknak – Lehmann Csongort 15 másodperc büntetéssel is sújtották –, de belátható távolságon belül maradtak, a második bollyal haladtak előre a kerékpározás során. A két boly 22.8 kilométernél vált eggyé, 32-es boly alakult ki az elején, miután az üldözők nagyjából 50 másodperces hátrányt dolgoztak le.
A negyven kilométeres kerékpározás végén a brit Samuel Dickinson állt az élen, s mögötte a mi Lehmann Csongorunk kezdte a futást a második helyen. Óriási küzdelem vette kezdetét, nagyon kíváncsiak voltunk, ki bírja a legjobban erővel a párás hőséget. A szurkolókon nem múlott semmi, egészen hihetetlen hangulatot teremtettek a pálya szélén tombolók. Tíz kilométer várt a versenyzőkre, a körülmények nem voltak egyszerűek, de Lehmann és Bicsák is jó futónak számít. Yee és Wilde viszont mindenkinél fürgébb a mezőnyben, előbbi hamar az élre is állt, hogy diktálja a tempót és nehogy úgy járjon, mint Tokióban, ahol szintén nehéz körülmények között a bivalyerős Blummenfelt lenyomta őt a hajrában, s csak ezüstérmes lett. Most a Japánban bronzérmes Wilde tűnt a legnagyobb kihívójának, és sajnos az első kör után Lehmannon a fáradtság jeleit vettük észre, 17 másodperc hátrányban a 12. pozícióban haladt, Bicsák a 22. helyen állt, tisztes távolságban követve az élen futókat. Három és fél kilométernél Wilde már leszakította Yee-t, folyamatosan szivárgott el, az volt a kérdés, nem robbant-e túl korán. Lehmann maradt, ahol van, Bicsák felzárkózott a 19. helyre.
Féltávnál 15 másodpercre növelte az előnyét Wilde, elképesztően könnyedén ment, az órájára is rápillantott, ura volt a helyzetnek. Szegény Yee lassanként elkönyvelhette második olimpiai ezüstjét is, míg Lehmann elvesztette a kontaktust Blummenfelték bolyával, nagyon küzdött, de kívülről úgy tűnt, nem ízlik neki a meleg. Yee kicsit rákapcsolt, két másodpercet ledolgozott a hátrányból egy kilométer alatt, de 7.5 kilométernél úgy látszott, nem fogja tudni utolérni Wilde-ot. Két francia harcolt a bronzért, Lehmann elfogyni látszott, visszaesett a 16. helyre és elképzelhetőnek tűnt, hogy Bicsák is megelőzi, aki ekkor 24 másodperc hátrányban követte. Aztán valahonnan merített még némi energiát Lehmann Csongor, sőt, hatalmas hajrával feljött a 11. helyre, méghozzá úgy, hogy lehajrázta az olimpiai címvédő Blummenfeltet is.
Elöl pedig drámai változást hozott az utolsó néhány száz méter: kiderült, Yee osztotta be jobban az erejét, könnyedén futott el a besavasodó Wilde mellett, így ezúttal ő nevetett a végén, fantasztikus versenyzéssel léphetett a dobogó felső fokára. Bicsák Bence a 16. helyen haladt át a célvonalon.
PÁRIZS 2024
TRIATLON
FÉRFIAK
1. Alex Yee (Nagy-Britannia) 1:43.33
2. Hayden Wilde (Új-Zéland) 1:43.39
3. Léo Bergere (Franciaország) 1:43.43
4. Pierre le Corre (Franciaország) 1:43.51
5. Vasco Vilaca (Portugália) 1:43.56
6. Ricardo Batista (Portugália) 1:43.58
…
11. Lehmann Csongor 1:44.27
...
16. Bicsák Bence 1:45.14
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.” |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.