Házi készítésű űrkaja a túrahátizsákban

Attól a ponttól kezdve, hogy nem kirándulási, hanem (teljesítmény)túrázási céllal járjuk az erdőt, nagyon fontos, mekkora súlyt cipelünk hátizsákunkban. Mit hagyjak otthon, mit vigyek magammal, mi az, amit úgysem használok? A filozofálás sokszor 100-200 grammokon megy, de nem indokolatlanul, hosszabb távon egyáltalán nem mindegy, mekkora terhet cipelünk magunkkal. A törekvést, miszerint minél kevesebbet, remekül segítheti a liofilizálás, azaz fagyva szárítás. Az eljárás segítségével szinte minden nedvességet kinyerhetünk az erre alkalmas ételekből, amelyek ezáltal akár tízszer könnyebbé válnak, miközben megőrzik a bennük lévő tápanyagokat.

A liofilizált ételek emellett tartósak, ha megóvjuk őket a vízfelvételtől, éveken keresztül tárolhatóak hűtés nélkül, szobahőmérsékleten anélkül, hogy megromlanának.

Mielőtt továbbmennénk a gyakorlati tudnivalókra, nézzük meg, hogyan néz ki a liofilizált eper:

A liofilizálás, azaz fagyva szárítás modern módszer, ennek megfelelően elég drága. Az erre alkalmas gépeket kiskereskedelmi forgalomban nehezen lehet megvásárolni, és ugyan házilag össze lehet barkácsolni egyet, a speciális hozzávalók miatt ez sem egyszerű munka. Miért javasoljuk mégis az eljárást? Mert ha időben hozzákezdünk, semmi más nem kell hozzá, mint egy fagyasztó.

Fogjuk meg az ételt, például gyümölcsöt, amit liofilizálni szeretnénk, szeleteljük fel, tegyük egy tálcára, majd helyezzük a fagyasztóba. Figyeljünk rá, hogy a polcon semmi más étel ne legyen. A cél, hogy a tálca tartalma teljesen megfagyjon, ehhez a fagyasztó erejétől és az étel típusától függően változó idő, de legalább négy óra szükséges. Ha az étel megfagyott, tegyük tasakba, a tasakból vákuumozó gép segítségével szívjuk ki a levegőt, zárjuk le és pihentessük legalább egy hétig – a még jobb eredmény eléréséhez egy hónapig.

Mi a helyzet akkor, ha nincs vákuumozó gépünk?

Semmi probléma. Csak annyit kell tennünk, hogy a fagyasztóban lévő ételt nem vesszük ki négy óra elteltével, hanem benne hagyjuk hetekre. Az eredmény hasonló lesz, mint a váákumos módszerrel, a „mikor van kész?” kérdésre pedig egyszerű a válasz: ki kell venni egy darabot az ételből, félbe kell vágni, és amikor azt látjuk, hogy teljesen ugyanolyan színű, mintha eredeti állapotban vágtuk volna félbe, fogyasztásra kész.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!