Az outdoor, azaz a szabadtéri programok nem kizárólag családi vagy baráti időtöltések lehetnek. Egyre több cég tart olyan csapatépítő tréninget, amelynél a különböző gyakorlatoknál a teljes kikapcsolódás mellett a bizalomépítés is garantálva van. Gond Ferenc gyakorlatvezető tizennyolc éve foglalkozik különböző szabadtéri tréningekkel, mellesleg a téli időszakot a szomszédos Ausztriában tölti síoktatóként.
„Az évek során sok innovatív gondolkodásmóddal megáldott cégvezetőt volt szerencsém megismerni, akik nyitottak, hogy munkatársaiknak a hagyományos oktatótermi előadásokon kívül úgy tartsanak továbbképzéseket vagy különféle tréningeket, hogy közben a dolgozók saját teljesítőképességük határait feszegetik, de legalábbis elhagyják a komfortzónájukat – kezdte a Csupasportnak a korábbi válogatott sziklamászó. – Adva van mondjuk egy több mint száz főt foglalkoztató cég, amelynél a kollégák csak az egymást közt váltott e-mailekből ismerik egymást, ezért nem alakulhattak ki személyes kapcsolatok. A multinacionális vállalatok vezetői közül egyre többen úgy vélik, a cégek sikere a dolgozókon múlik.
Ha a munkatársak jól érzik magukat a munkahelyükön és jó a dolgozók közötti kapcsolat is, az a vállalatnak is előnyös. Így aztán a vezetők áldoznak arra, hogy kikapcsolódást, szórakozást és feltöltődést biztosítsanak munkavállalóiknak.
„Beosztástól függetlenül érkeznek csapatok fél- vagy egynapos tréningekre, a gépkezelőtől, ácsoktól, szalag mellett dolgozóktól kezdve az irodai adminisztrátorokon át a felső vezetőkig. Egy csapat általában úgy működhet jól, ha a létszáma tíz-harminc fős. Délelőttönként két gyakorlatot végzünk el, majd tartunk egy hosszabb pihenőt, ebédszünetet, s délután még egy vagy két gyakorlatot végzünk el igény szerint.”
A feladatok részben nyitottságot, másrészt kölcsönös bizalmat igényelnek, de alapvetően nincs elvárás, hogy valaki sportos testalkatú, izmos vagy éppen magas és vékony legyen.
Kötéltánc és Jákob lajtorjája
Az ilyen szabadtéri gyakorlatoknál kizáró ok lehet a magas vérnyomás, a szívelégtelenség, az erős túlsúly és a fokozott tériszony. A résztvevők leginkább erre hivatkozva hagynak ki állomásokat, de megesett, hogy valaki a tériszonya ellenére leküzdötte félelmeit a csapatért, a társaiért. A különböző gyakorlatok neve is sokat sejtető, csak hogy néhány példát említsünk: varázslépcső (hosszú fa gyökerén kell végigsétálni, természetesen emelkedőn), Jákob lajtorjája (egy nagy függő létrán kell felfelé mászni) vagy a kötéltánc (a levegőben összekapaszkodva, egymást tartva a kötelet minél szélesebb körré kell alakítani).