A kísérletezés varázsa a futócipőknél

Bizonyára sokan emlékszünk még Csukás István mesefigurájára, Gombóc Artúrra, aki utánozhatatlanul sorolta fel, milyen csokoládét szeret. „A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét…”
Bármilyen furcsán hangzik is, hasonló helyzetbe kerülhetünk, amikor futócipő vásárlásakor bemegyünk a szaküzletbe, és megkérdezzük az eladótól, milyen futócipőt ajánlana. Ő minden bizonnyal felsorolná: „Terepfutócipőt, síkfutócipőt, rózsaszín cipőt, vízálló cipőt, edzőcipőt, versenycipőt, magasított sarkú futócipőt, esetleg szöges cipőt.”
Ha el akarjuk kerülni az ehhez hasonló helyzeteket, érdemes figyelembe vennünk néhány szempontot, amely függetlenül attól, hogy kezdő vagy haladó hobbifutók vagyunk-e, támaszként szolgálhat a megfelelő futócipő kiválasztásakor.

„Előfordul, hogy valaki beállít hozzánk, és azt mondja, a joggingjához illő rózsaszín futócipőt szeretne vásárolni – kezdte Szűcs Csaba, a Spuri futóbolt társtulajdonosa. – Természetesen mindenkinek segítünk megtalálni a neki legmegfelelőbb terméket, ám ezt leginkább szakmai szempontok alapján tesszük. Ezért először azt kérdezzük meg vásárlóinktól, milyen jellegű talajon szeretnék használni a cipőt, és milyen céllal. Edzésre vagy versenyezésre? Még azt is figyelembe vesszük, milyen az illető lábfeje és testalkata. E paraméterek birtokában könnyebben segíthetünk.”

A szakember elmondta, nemcsak kérdésekkel, hanem különböző vizsgálatokkal segítik a hozzájuk fordulókat, hogy megtalálhassák a nekik leginkább megfelelő futócipőt.

A számítógépes lábdiagnosztikai vizsgálat, valamint a futó- és mozgástechnikai elemzés elengedhetetlen kiegészítője a személyes tanácsadásnak. A végső döntés azonban mindig a vevőé.

Ha valaki, a háromgyermekes terepfutó bajnok, Tiricz Irén jól tudja, mekkora kihívást jelent több tíz kilométeren keresztül nehéz terepen futni. A vékony dongájú versenyző nemcsak rövidebb, hanem hosszabb távú versenyeken is indul, és nem válogat a terepek között, s az itthoni, lankásabb helyszíneken ugyanúgy szeret versenyezni, mint magashegyi körülmények között. Ezért egyáltalán nem mindegy, milyen cipő kerül a lábára.

 

 

„Jó, ha van két-három terepfutócipőnk, hiszen fel kell készülnünk minden körülményre, a csúszós, nedves, jeges talajra ugyanúgy, mint a szárazra vagy a kövesre, sziklásra. Éppen ezért a száraz talajra való cipő mellett tartok egyet az igazán nedves és csúszósra is, jóllehet utóbbit ritkábban használom, mert nem nagyon futok zord időjárási körülmények között. Az biztos, ha száraz talajra való cipőt veszünk fel csúszós, saras terepre, a futás élménye jócskán romlik” – hangsúlyozta.

Mivel Tiricz Irén különböző távokon és eltérő magaslatokon rendezett versenyeken is indul, alaposan megválasztja cipőjét. Úgy véli, érdemes olyan márkát vásárolnunk, amely mindenféle terepre és körülményre gyárt lábbelit.

„Ultratávon sokan azt tartják fontosnak, hogy a cipő kényelmes legyen, és nagyobb legyen a csillapítása. Amikor hosszútávon versenyzek, szeretem érezni, hova lépek. Ki nem állhatom, ha a cipőm beleakad a kövekbe. Sokakkal ellentétben a hosszabb távokon az alacsony droppos cipőket kedvelem, amelyek talprésze a saroknál akár nyolc-tíz milliméterrel is lejjebb lehet a cipő orránál. Az ilyen cipőt kifejezetten a nagy technikai tudást igénylő terepekre ajánlom.”

 

 

Mint mondja, versenyre könnyebb, alacsonyabb csillapítású cipőt, a hétköznapokra nagyobb csillapításút vegyünk. Jeges terepre érdemes beszereznünk szöges cipőt, de olcsóbban kijövünk, ha a cipőre láncot húzunk – ahogyan ő is teszi.

„Minden futónak más a futóstílusa, az egyénisége és a testfelépítése – vette át a szót Bogár János. – Az sem mindegy, milyen talajon futunk, miként edzünk vagy versenyzünk. A legfontosabb, hogy kísérletezzünk, még akkor is, ha emiatt jó néhány pár cipőt fel kell áldoznunk. A télen részt vettem egy futóversenyen, amelyen hóban, jégben és sárban kellett futnom. Mivel nem volt jobb ötletem, zoknit húztam a futócipőmre, ettől a cipőm talpa nagyon jól tapadt a jégre, jobban, mint a méregdrága terepfutócipőké. Persze, amikor kiértem az aszfaltra, hátráltatott a futásban.”

Ha nem akarunk mélyen a zsebünkbe nyúlni, csak száraz időre használt cipőt tartsunk, amely akár egész évben kitarthat, sőt az enyhén nedves talajra is jó. Érdemes ugyanakkor beruházni olyan cipőre, amely az erősen nedves és csúszós talajon is biztonságot nyújt. Könnyíti a helyzetünket, ha hazai viszonyok között terepen szeretnénk futni, mert az aszfaltra való cipő is megteszi.

Némiképp máshogy vélekedik erről Szűcs Csaba, aki vallja, mindenféleképpen érdemes két különböző terepfutócipőt vennünk. A lankásabb, könnyebb terepekre puhábbat és rugalmasabbat, a keményebb, sziklásabbakra pedig keményebbet, amely megerősített anyagból készül, így megóv a kellemetlen, szúrós ágak és kövek okozta sérülésektől.
Szűcs Csaba szerint a sík terepre való futócipők kapcsán az egyik legfontosabb választási szempont, hogy mire szeretnénk használni.

„A nehézkesebb cipők jobban kímélik a lábat, és hosszabb távokat teljesíthetünk bennük, a könnyített modellek kevésbé tartósak, viszont dinamikusabbak és gyorsabbak. A komolyabb versenycipők rendkívül könnyűek, ezért gyorsak, csillapításuk viszont kisebb, élettartamuk pedig rövidebb.”

Sokak őrlődnek, vajon olcsóbb és kevésbé tartós cipőt vásároljanak-e, vagy drágábbat, de tartósabbat. Tiricz Irén úgy látja, sok gyártónak nem feltétlenül érdeke, hogy tartós lábbeliket gyártson, egyes márkák termékei hamarabb tönkremennek.
Hasonló a véleménye Szűcs Csabának is, aki úgy tapasztalja, egyes futócipők minősége némiképp romlott az utóbbi években. Ennek oka, hogy egyre könnyebb és szellősebb cipőket igyekeznek gyártani, ez azonban a tartósság rovására mehet.

 

 

 

„Futás közben a cipő talpának egy-két másodpercen belül vissza kell nyernie eredeti formáját, s közben bírnia kell a hőmérsékleti ingadozásokat is. Ezért a gyártók mindig új anyagokkal kísérleteznek, ennek sokszor a tartósság látja kárát.”

Bármennyire meglepő is, néha a drága cipő sem bizonyul tartósnak.

„Mivel a nagy nemzetközi versenyeken csak komoly cipőben van esélyem helytállni, nem sajnálom rá a pénzt. Ám én a puhább, könnyebb lábbeliket kedvelem, amelyek hamarabb tönkremennek. Nem egyszer előfordult már, hogy verseny közben a cipő szétszakadt a lábamon, épphogy csak be tudtam érni a célba” – emlékezett Tiricz Irén.

Bogár János tapasztalatai mást mutatnak: profi futóknak terepre inkább keményebb, míg az aszfaltra puhább cipőt érdemes választaniuk.

„Természetesen a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen más tényezőket is figyelembe kell vennünk. A vékony terepfutók – mint amilyen Tiricz Irén is – fürgébben mozognak vékony, puha cipőben, Varga József azonban kemény cipőben ér el sikereket. Mindez azt mutatja, a cipőválasztást egyedi tényezők határozzák meg” – mondta a korábbi Spartathlon-győztes.

Cipőválasztásnál tehát fontos szempont a futó testalkata. Ha túlsúllyal küzdünk vagy csiszolatlan a futótechnikánk, nem érdemes könnyű cipőben futnunk, használjunk inkább masszívabb, nagyobb csillapítású cipőket.

Vásárlás előtt kérjük ki szakértő véleményét, próbáljuk fel a cipőt, különösen a terepcipőket. Bár Tiricz Irén úgy véli, a futócipőkkel kapcsolatban számos hasznos információt osztanak meg blogokban és fórumokon, egy-egy bejegyzés alapján nem dönthetjük el, kényelmes-e a cipő.

Végezetül szóljunk két fontos szempontról, a cipők kinézetéről és áráról. A versenyfutók és a szakemberek is óva intenek, hogy kizárólag külcsín alapján vásároljunk futócipőt. Jóllehet, a boltokban és internetes áruházakban mindig találni divatos cipőket, de ne a szín és a forma alapján válasszunk.

Sokaknak meghatározó tényező, mennyibe kerül egy pár futócipő. Mielőtt bármit is megvennénk, érdemes elgondolkodnunk, mi a célunk a sportolással, mennyire vagyunk lelkesek, és mit akarunk elérni. Gyanúsan olcsó cipőt valóban nem érdemes vásárolnunk, még akkor sem, ha csak heti néhány alkalommal szeretnénk kocogni a hozzánk közel eső parkban. Aki tapasztalt hobbifutó, már jól tudja, milyen kockázattal jár, ha valaki a futócipőn szeretne spórolni. Mérlegeljünk tehát, mielőtt kinyitjuk a pénztárcánkat!

 

„Magyarországon az emberek rendkívül érzékenyek a termékek áraira, és némileg így van ez a futócipőkkel is. Azt tapasztaljuk ugyanakkor, hogy a szenvedélyes hobbifutók nem sajnálják a pénzt a jó minőségű cipőkre. Akik nem veszik ennyire komolyan a futást, nem kell feltétlenül drága lábbelit venniük, hiszen egy pár akár ötven-hatvanezer forintba is kerülhet” – árulta el Szűcs Csaba.

 

 

Bogár János az évek során rájött, a „nevenincs” márkájú cipők is lehetnek ugyanolyan jók, mint a világhírű márkák.

„Sokáig azt hittem, csak a híres gyártók készíthetnek jó minőségű cipőket. Manapság azonban a profi futókat is bevonják a tervezésbe, így a kevésbé ismert gyártók is meglepően jó minőségű, sokaknak megfizethető lábbeliket készítenek. Meglepődve tapasztaltam, hogy ilyen cipőkben a kevésbé tehetséges futók is szép eredményeket érhetnek el – mondta Bogár János, majd hozzátette, attól azért nem kell tartanunk, hogy leáldozóban a világmárkák ideje. – Egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe a Nike egyik új fejlesztését, a gördülőtalpas változatot. Amióta ezt használom, enyhült a nyomás a gerincemen és a farizmomon, ráadásul a régóta fájdalmat okozó bütyköm is lassan rendbe jön.”

(Megjelent a Futóversenyek 2020 magazinban)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!