Városi tiltás, vidéki szabadság

Biciklizzünk a kutyánkkal! – vághatják rá sokan a legjobbnak vélt megoldást, ám a helyzet messze nem ennyire egyszerű. Jó kérdés, egyáltalán lehet-e, és ha igen, mennyire ajánlott kedvenc négylábú barátunkkal együtt tekerni. Az egyik lényeges szempont nyilvánvalóan az, hogy a kutya is élvezze, és ne származzon belőle semmiféle hátránya, ám talán még ennél is fontosabb, hogy mindezzel sem magunkra, sem másokra ne jelentsünk veszélyt. S lássuk be, ez már nem egyszerű: az utakon bármikor adódhatnak balesetveszélyes szituációk, és az sem véletlen, hogy a városban csak elvétve látni kutyával bicikliző gazdit.

Ha röviden és tömören kell felelnünk arra a kérdésre, hogy kerékpározzunk-e a kutyánkkal, akkor a válasz: nem.

A törvény adta keretek szerint legalábbis erre Magyarországon nem vagy korlátozottan van lehetőség, s ezzel valószínűleg a kutyások többsége is tisztában van.

A jog szerint ugyanis tilos a kerékpárt más járművel, illetve állattal vontatni, tilos kerékpárral állatot vezetni, és bár talán nem mindenki tudja, de ugyancsak tilos a „kerékpáron oldalra kinyúló, előre vagy hátra egy méternél hosszabban kinyúló, a vezetőt a vezetésben akadályozó vagy a személy- és vagyonbiztonságot egyébként veszélyeztető tárgyat szállítani”. Azt pedig talán egyetlen kutyásnak sem kell külön hangsúlyoznunk, hogy közterületen kötelező pórázt használni.

A fenti korlátozások persze elsősorban a városra és a közutakra vonatkoznak, bár néhány kivételt leszámítva természeti területen és vadászterületen sem lehet szabadon engedni a kutyát. Ám itt az állat számára is megfelelő, kényelmes és biztonságos felszereléssel (hám, póráz) elméletileg már nincs akadálya annak, hogy kedvencünkkel együtt bringázzunk.

De mit mond erről a szakértő? A szakmában csak Fritz becenéven ismert Tóth Ferenc kutyakiképzőt kérdeztük meg.

„Ha kutyával szeretnénk kerékpározni, mindenképpen menjünk ki a város szélére vagy a természetbe, és tartsuk be a szabályokat – mondta Tóth Ferenc. – A várost több szempontból sem tartom jó választásnak. Akik itt bicikliznek a kutyájukkal, azok általában a forgalomtól minél távolabb, a jobb oldalukon futtatják a kutyát, csakhogy ott, a járda mellett a legrosszabbak az utak, ráadásul rengeteg hulladék, például csavar, drót, törmelék gyűlik össze, ami nagyon nem tesz jót a kutya talppárnájának. A másik fontos szempont, hogy a kipufogók által kibocsátott gáz is a kutyák orrmagasságában gyűlik össze, és azt beszívva jó eséllyel okoz mérgezési tüneteket. Ami a kutyával kerékpározást illeti, ez is olyan, mint bármilyen sport, a fokozatosság elve szerint kell haladni.

Egy évek óta minden nap a számítógép előtt ülő embertől sem várhatjuk el, hogy azonnal lefussa a maratonit, mert teljesen kikészülne tőle. Ugyanígy a kutyáknál is sok mindentől, mások mellett a korától, fajtájától és edzettségi állapotától is függ, mennyit bír.”

Tóth Ferenc szerint józan paraszti ésszel is belátható például, hogy egy bernáthegyi, újfundlandi vagy angol buldog alkalmatlan a futásra. Egy jó korban lévő, egészséges felnőtt őrző-védő vagy vadászkutyának viszont simán bírnia kell a hosszabb távokat.

„Sőt, az őrző-védő kutyáknál a tenyésztéshez szükséges kitartáspróba feltétele, hogy kerékpár mellett kell lefutnia húsz kilométert három részletben. Ezalatt sok szempontot vizsgálnak, megnézik például, mennyire fárad el a kutya, megvizsgálják, nem sebes-e a lába, a talppárnája, és szintén fontos szempont, hogy mentálisan hogy bírja a futást. Összességében az őrző-védő, a vadász- és a szánhúzó kutyákkal általában lehet futni, sokuk kifejezetten igényli is a mozgást, ám fontos, hogy ne terheljük meg túlságosan a kutyát, tartsuk be a szabályokat és lehetőleg ne a városban kerékpározzunk kedvencünkkel. Ugyanakkor a magam részéről szerencsésebbnek tartom, ha kerékpár helyett a gazda kellemes tempóban együtt fut a kutyájával.”

(A cikk megjelent a Bringázás magazinban.)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!