A labda helyett a futást választotta

Alig egy hét múlva, augusztus 21-én délelőtt startol el Szekszárdról a tradicionális magyar ultrafutóverseny, a Korinthosz, a visszafelé, Bajáról induló 80 kilométeres távon a nevezők között Kohári Szabolccsal.

Az Észak-Magyarországon, Szikszón élő fiatalember a mezőny egyik benjáminja, hiszen a nyáron töltötte be a huszadik életévét. Ehhez képest már szép eredményeket ért el az ultratávokon, a tavaly decemberi barcelonai hatórás versenyen például 75.517 kilométerrel lett hatodik, amely a 2019-es esztendő második legjobb U23-as eredménye lett.

„Negyedszer indulok a Korinthoszon, még 2017-ben ez volt az első ultraversenyem, így a szívem csücske – mesélte az ősztől a miskolci egyetemen szociológiát tanuló fiatal. – Nagyon vágytam ismét indulni rajta, ám a vírushelyzet miatt korábban nem fűztem hozzá különösebb reményeket, örülök, hogy végül megrendezik. Előfordult, hogy a meleggel gyűlt meg a bajom, tavaly a gyomrom rakoncátlankodott, igaz, így is mindig célba értem.”

Kohári célja, hogy az idén hat és fél órán belül fejezze be a versenyt, így nagyjából egy órát javítana eddigi legjobbján. A formája biztató, nemrég Szigetmonostoron 77.729 kilométert tett meg hatórás eseményen.

A Kohári Szabolcs nevet egyébként a Magyar Labdarúgó-szövetség adatbankjában is megtaláljuk, ami nem véletlen, hiszen négy évig futballozott, ám 2016-ban egy mezőzombori „kis falusi” öt kilométeres futásnak köszönhetően a sportág szerelmese lett. Hátat fordított a labdának, és egy-két évvel azután, hogy komolyabban futni kezdett, végigment a 2017-es Korinthosz 81 kilométeres távján.

„Azért is kezdtem futni, mert kövér voltam, nyolcvanöt kilót nyomtam, aztán a futással leadtam egy csomót. Ugyan tavaly az érettségi időszakban, az éjszakai evések miatt a súlyom visszaugrott hetvenöt kilóra, de most tartom a hatvannégyet.”

Ahogy sokaknak, neki is átírta a terveit a koronavírus-járvány, ám naptárában maradt a Kassa–Miskolc Ultramaraton, csak április helyett szeptember 12-én veselkedik neki a 115 kilométeres távnak. A Korinthosz és a Suhanj! Alapítvány nemrég rendezett hatórás futása tulajdonképpen felkészülés a félig hazai ultramaratonira. Tavaly egyébként – ha saját elmondása szerint nehezen is – sikerült legyűrnie a Tisza-tavi 111 km-t.

Ugyan fiatalodik az ultrafutó-társadalom, azért ritka, hogy valaki 20 évesen ilyen hosszú távok mellett kötelezze el magát, ám mint Kohári mondja, őt egyszerűen megnyugtatja és kikapcsolja a futás. Plusz nem győzi dicsérni edzőjét, az ismert futó Csécsei Zoltánt (nyitó képünkön balra), akivel tavaly február óta dolgozik együtt, többnyire „távmunkában” – azaz Csécsei hétről hétre küldi neki az edzésterveket. Mestere egyébként a 160 kilométeres Korinthosz-távra nevezett.

„Vele kezdett el felfelé ívelni a futókarrierem, változatosabbak, színesebbek az edzések. Előtte hatvanhét kilométer volt a legjobbam a hatórás versenyen, vele alig másfél év alatt tíz kilométerrel javult a teljesítményem.”

Céljai között szerepel, hogy jövőre a Barcelonai maratonin 2 óra 50 percen belülre szorítsa a most még három óra feletti időeredményét.

Csak a járvány közbe ne szóljon…