Alkalmi munkával a maratoni győzelemért

A kis esőt leszámítva kellemes futóidő volt a SPAR Budapest Maratonon. Ön is így érezte?

Húsz kilométertől elkezdett cseperegni az eső, s mivel csúszós cipőben futottam, elkezdtem aggódni – mondta Szabó Tünde, 31 esztendős riói olimpikon, aki 2:43:39-es idővel nyert a női mezőnyben. – Azért választottam nehezebb cipőt, mert kevesebb kilométerrel edzettem, s hogy jobban bírja a talpam az ütődést. A terv bevált, nem fájdult meg semmim, de az esőben folyamatosan kicsúszik néhány centit a lábam, máshogy terhelem, szóval nem esett jól. Könnyebbséget jelentett viszont, hogy nem sütött a nap, mert bár jó vagyok a melegben, nekem is számít a hőmérséklet. A szemből fújó szél jobban megvisel, azt csak a verseny közepén úsztam meg, az utolsó tizenöt kilométer keményebb volt, tíz-húsz másodpercet lehetett emiatt veszíteni.

Pluszmotivációt jelentett, hogy tavaly címvédőként csak a második helyen futott be?

Nem, jobb időt akartam futni magamhoz képest és sikerült.

 

 

Arról tudott, hogy a tavalyi győztes Gyurkó Fanni ezúttal nem indul?

Igen, de azért nem nevezett, mert nem tudott hazajönni a vírus miatt.

Mikor húzott el a riválisoktól?

Amikor vége volt a szembeszeles szakasznak. Addig tapadtak rám, de nem segített senki. Ha hátul helyezkedtem, nagyon lassan haladtunk, és mivel időre mentem, ez nekem nem volt kedvező. Huszonnyolc kilométer után, amikor Óbudán felmentünk a rakpartról, az emelkedőn beleváltottam, úgy döntöttem, inkább futok egyedül, onnantól kezdve nyugodtabb volt a versenyem.

A teljesítményével elégedett vagy még jobbat várt?

Nagyon elégedett voltam, mert a végén sikerült gyorsan futnom. Nehéz volt a pálya, sokkal nehezebb, mint a három évvel ezelőtti, amikor jobb időt értem el, igaz, akkor még a Városligetben mentünk, segítettek a fiúk, és tizenhét kilométerig nem volt szembeszeles rakpartos rész. A célom a 2:44-en belüli idő elérése volt ebben az évben, azért hajráztam.

Az egészségügyi óvintézkedések zavarták az eseményt, vagy gördülékenyen zajlott minden?

Jól ment minden, de talán úgy kellene alkalmazkodni a helyzethez, hogy aki nem él egészségesen, gyenge a szervezete, ebben az időszakban ne találkozzon másokkal, nehogy elkapja a fertőzést.

Említette, hogy kevesebb kilométerrel készült, ennek mi az oka?

Abbahagytam a maratoni futást, mert már nem támogatnak, s így nekem is nehezebb az életem, dolgoznom kellett. Tavasszal nem vihettem iskolába a gyerekemet, s alkalmi munkát kellett vállalnom.

Emiatt visszavettem a kilométerekből, de jobban is esett, hogy befejeztem a maratoni edzést. A heti száz kilométerek azt jelentik, gyorsabban futok kevesebbet, sikerült lefogynom, nincs rajtam pluszizom, nem fárasztom magam feleslegesen, ugyanakkor szálkásodtam is.

Az idén elindul még valamilyen versenyen, vagy már a jövő évre koncentrál?

Két hét múlva a mezei futó országos bajnokságon, majd négy hét múlva a podgoricai maratonin, azon kívül esetleg a pisai maratonin indulnék. Folytatom tovább a kevés kilométeres edzést, ha a felsorolt versenyeket meg tudom valósítani, időeredményhez kötve futnám őket, nem a maximumra törekedve, hanem bizonyos időért vagy helyezésért harcolnék. Ebben az évben nagyon jó versenyeim maradtak el, ami nem érintett jól, mert nem volt elég bevételem, a jövedelmemet korábban külföldről szereztem, tehát a járvány hatásai nálam is megszorítással jártak.

Címlapfotó: MTI/Mónus Márton

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!