Az ultrafutók nem mostohagyerekek

Egyre népszerűbb Magyarországon az ultrafutás, versenyzőink nagyszerű eredményeket érnek el a világ- és Európa-bajnokságokon, a különféle patinás versenyeken, ráadásul a pandémia idején még az is a hosszútávfutás felé fordult, aki korábban egyáltalán nem űzte, vagy éppen évekkel korábban leállt.

2013 végén az ultrafutás szövetségi képviselete megszűnt, és létrejött az ultrafutó-bizottság a Magyar Atlétikai Szövetségen (MASZ) belül, amelynek megalakulása óta Molnár Tamás az elnöke. A szakág még sincs hasonló helyzetben, mint az atlétika többi közismert versenyszáma, mert amatőr alapokon nyugszik.

„Fontos tudni, hogy a MASZ, mint a sportszervezetek nagyon nagy százaléka, adófizetői pénzből él – mondta el portálunk megkeresésére Gyulai Miklós, a honi szövetség elnöke. – Ennek elköltésére megvan a kritériumrendszer, amely a nemzetközi eredményesség mellett a versenyzői és a taglétszámtól is függ.

Az ultrafutás amatőr szabadidős tevékenység, és nagy dolog, ha valaki, mondjuk, száz kilométeren világbajnok lesz, de ez egyéni elismerés. A MASZ nem tud pluszforráshoz jutni ezen a téren, mert a szabadidős vagy extrém sportot nem támogatja a kormányzat.

Azt a javaslatot tettem az ultrafutó-bizottságnak az együttműködésre – s fel is csillant a tagok szeme –, hogy ha látunk olyan versenysorozatot, amely pluszt ad, például ha a sportolók a magyar történelemhez kapcsolódó útvonalat járnak be, akkor már nekünk is lesz erkölcsi alapunk és talán anyagi lehetőségünk is a segítségre. Megnézhetjük, hogyan lehet behozni támogatókat, hiszen nem is vitás, az ultra- és hegyifutás felfelé ívelő pályán mozog, rengetegen űzik, szeretik. A szponzori bevételeket jó marketingmunkával, brandépítéssel lehet növelni, ami nem a szövetség feladata, de tud benne segíteni. Amennyi támogatói pénzt behoz a bizottság, az az övé, annyit kérünk cserébe, hogy csúnyákat ne mondjon rólunk, kommunikáljon velünk, és tartsa be az alapszabályokat.”

Gyulai Miklós hozzátette, a szabadidős szakágak képviselői a magyar válogatott mezeket természetesen bármikor elvihetik a szövetségből, megkapják használatra. Úgy véli, fontos lenne, ha az ultrafutók emelnék a tagságuk létszámát, hogy az látható is legyen az információs rendszerben – üdvözítő lenne, ha egy-két éven belül megháromszorozódna a létszám, és csapatokban, csapatversenyben is gondolkoznának a tisztségviselők. Akár úgy is, hogy valamilyen módon betagozódnak az Ultrabalatonba, vagy valamelyik hasonló nagyszerű viadalba.

Nem kérdés, az elnök is büszke azokra, akik jó eredményeket érnek el, az év végén a legjobb ultrafutókat is díjazni szokták, tehát nem mostohagyerekekként tekintenek rájuk. Ezt az is bizonyítja, hogy az ultrafutók, a terepfutók és a szeniorok is egy-egy millió forintból gazdálkodhatnak, ami már tárgyalási alapot jelent, és ha van megfelelő stratégia, elképzelés, amit letesznek a MASZ vezetőségének asztalára, kicsivel több is rendelkezésre állhat.

A szövetségben januárban esedékes a tisztújítás, ez az összes bizottságra is vonatkozik, a további együttműködés értelemszerűen azt követően körvonalazódhat.

Az ultratávok mellett a maratoni versenyek sem pályán zajlanak, optikailag úgy tűnik, a magyar versenyzők nem taposnak egymás sarkára az elitmezőnyben, kevesen vannak, akik akár csak megközelítik a nemzetközi szintet. Ezzel kapcsolatban is kíváncsiak voltunk az elnök véleményére.

„Összetett a kérdés. A versenyszervezés nem tartozik a MASZ tevékenységi körébe, ezt az elődeim nem feltétlenül kezelték jól – nagyjából harminc évvel ezelőtt kikerült a fennhatóságunk alól, és Kocsis Árpádék igyekszenek vonzóbbá tenni a maratoni viadalokat – felelte Gyulai Miklós. – A versenysportrésze már elszántság és edzés kérdése. Sokan felmérik, hogy ebben a kategóriában nem könnyű közel kerülni a világelithez. A kenyai, etióp és ugandai sportolók a kétórás limitet ostromolják, míg a mieinknek a 2:20-hoz is kemény munkát kell befektetniük. Csere Gáspár 2:17-es ideje a Spar Budapest maratonin már belépést ér a világ élvonalának előszobájába. Fontos lenne, hogy együtt tudjon edzeni nyolc-tíz jó képességű versenyző, s akkor talán előléphetne néhány Csere Gazsi-szintű futó. Mi ezt úgy tudjuk támogatni, hogy adott egyesülethez műhelytámogatás formájában juttatjuk el a pénzt – az már a klub dolga, mennyit költ a maratoni futójára. Ha Csere Gáspár eséllyel aspirál a tokiói részvételre, értelemszerűen mi is kiemelten fogjuk kezelni őt. A szakmai vezetőség pontosan látja, ha van olyan eredmény, amely kiindulásnak jó, ebben az esetben ösztönzi is a még jobb szereplést. Például Helebrandt Máté, aki hatodik lett a londoni vébén három éve, szépen felépítette magát Nyíregyházán, aztán a szövetség megadott neki minden segítséget az előrelépéshez.”

A haladási út tehát világosan meg van szabva minden tekintetben, rövidesen kiderül, rá tudnak-e lépni azok, akiket érint.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!