Gyulai Miklós: Már nem mennyiségben, hanem minőségben gondolkodunk

– Négy elnöki ciklussal a háta mögött is maradtak még elvégzendő feladatok?
– A magyar atlétika és a MASZ jelenlegi vezetősége egy hosszú távú stratégiai munka közepén jár – mondta a Nemzeti Sportnak Gyulai Miklós, aki 2009 óta a MASZ elnöke. – A kétezerhúsz és kétezerhuszonkettő közötti időszakban a koronavírus-járvány és a háború átírta a terveket, de alapvetően jól kezeltük a nehézségeket. A tokiói olimpia után egy régi-új vezetőséggel újra kellett gombolni a kabátot. Realizálnunk kellett, hogy a magyar atlétika történetének legfontosabb eseményét, a tavalyi budapesti világbajnokságot nem tudjuk végcélnak tekinteni. Innentől sokkal inkább lehetőségnek fogtuk fel, a segítségével a kétezerhuszonnégy és kétezerhuszonnyolc közötti időszakra felépíthetünk egy olyan generációt, amelyik a különböző korosztályos és felnőttvilágversenyeken maradandót alkothat. Már nem mennyiségben, hanem minőségben gondolkodunk.

– Ez mit jelent?
– Eddig az volt a cél, hogy a lehető legtöbb atléta kvalifikáljon, és közülük legyen minimum egy éremesélyesünk. A jövőben úgy tudnánk szintet lépni, ha több éremesélyesünk és még több döntősünk lenne. Szeretnénk, ha a világversenyeken részt vevő atlétáink kétharmada esélyes lenne minimum a fináléra. A mostani U18-as, U20-as korosztályban van tizenöt-húsz olyan versenyzőnk, akiket már e szemüvegen keresztül kell figyelnünk. Ezek a fiatalok már a legelső, kétezertizenkettő-kétezertizenhárom környékén induló Kölyökatlétikai programban ismerkedtek meg az alapvető mozgásformákkal. Ez a program rövid időre leállt, de a világjárvány után újraindult, eredményeit az eggyel későbbi olimpiai ciklusban láthatjuk. Fontos, hogy ebben a tervünkben ne legyen akadály, bár úgy tudom, nincs ellenjelölt az elnöki posztra. Több mint tízezer emberért és százhetven egyesületért kell felelősséget vállalni. Fontos, hogy az új elnökség is tapasztalt legyen. A meglévő tagok mind ilyenek, de az új jelöltek között is látok hasonló embereket.

– Kik az új jelöltek?
– Zsivoczky-Farkas Györgyi alelnökjelöltként száll versenybe Szalma Lászlóval és Németh Zsolttal. Közülük kettőt választanak meg. Mellettük négy elnökségi tagot választunk pénteken. Tizenegy jelölt van, Petráhn Barbara, Horváth Gergely, Tölgyesi Előd és Kriszt Balázs is új arcként pályázik. Sokan azt mondják, hogy a szövetségben MTK-túlsúly van, ezt cáfolnám. Igaz, hogy az elnökségben van két olyan ember, aki a kék-fehérekért dolgozik, de ők előbb voltak a MASZ-ban, mint az MTK-ban. Viszont azt is el kell mondani erről a klubról, hogy sokat segít nekünk, például amikor valaki lemond egy versenyt, rendre ő ugrik be szervezőként.

– Milyen nehézségekkel szembesült az elmúlt négy évben, és hogyan sikerült úrrá lenni rajtuk?
– Azt már kétezerhúsz végén láttuk, hogy a csonka olimpiai ciklus az összesűrűsödő versenynaptár miatt „erőltetett menet” lesz, ráadásként benne volt a hatalmas elvárásokkal teli budapesti világbajnokság is. Azt már az elején leszögeztük, nem lesz magyar éremeső. Viszont a hazai vb lehetőséget adott arra, hogy jóval nagyobb csapatunk legyen, mint azelőtt bármikor. Egy kicsit azonban visszakanyarodnék a korábbi ciklusokhoz is. Kétezertizennyolcig volt egy kiváló sportigazgatónk, Spiriev Attila, aki drákói szigorral, keményen fogta a szakmát. Nemigen engedett azokból az elképzelésekből, amelyeket letett az asztalra. Kettőezertizennyolcban az élet úgy hozta, hogy Attila távozott a sportigazgatói posztról, az utódlást pedig finoman szólva nem sikerült tökéletesen megoldani… Talán ennek a döntésünknek köszönhető, hogy a 2019–2021 közötti időszakban picit szétcsúsztak a dolgok. Ennek az eredménye lett az is, hogy a tokiói olimpián nem volt egyetlen döntősünk sem.

– Nehezen élte meg?
– Megfogalmazódott bennem, hogy az elnökséggel együtt felállunk, de a budapesti vébé olyan lehetőséget teremtett, amellyel hiba lett volna nem élnünk. Visszahívtuk Attilát a vébére készülő csapat felügyeletére, koordinálására, a ­sportigazgató pedig Scheidler Géza lett. Ez a kombináció az első naptól kezdve kiválóan működött. Éreztem, hogy ismét voltak párbeszédek, ami korábban hiányzott, ezért az ügyek csak úgy lógtak a levegőben. Kétezerhuszonkettő a halasztott olimpia miatt sűrű lett, ezért Attila és Géza úgy döntött, hogy a eugene-i vébét elengedjük, és az Eb-re koncentrálunk. Nem kellett sokat utazni, akklimatizálódni, és ugyanúgy augusztus közepén volt, mint a budapesti világbajnokság. Ez a döntésünk bejött, az eredmények önmagukért beszélnek. Azt gondolom, azóta is hatékonyan dolgozunk, Deutsch Péter vezérigazgatóval együtt kiváló szakembergárda vezeti a magyar atlétikát.

– Mi az, amire az elmúlt tíz évből a legbüszkébb?
– Nem volt könnyű a kezdet, háromszáz-négyszázmillió forint volt a szövetség költségvetése, de az elvégzett munka fokozatosan meghozta az eredményét. Állami szinten is nagyon jó együttműködés alakult ki, ami szintén sportágunk előrelépését segíti.

– Milyen infrastrukturális fejlesztéseket hoztak tető alá az elmúlt esztendőkben?
– Kétezerhuszonkettőre megépült a Nyíregyházi Atlétikai Centrum egy szabvány fedett pályával, ami sokat segít abban, hogy atlétáink télen is tökéletes körülmények között készülhessenek. Még egy hasonló beruházásra mindenképp szükségünk lenne valahol a nyugati országrészben. Néhány ennél kisebb fedett csarnok megépítése is szükséges volna, említve például Budapest XVI. kerületében rengeteg gyermekkel eredményesen dolgozó Ikarus BSE régóta tervezett és már jóváhagyott csarnokát. A Nemzeti Atlétikai Központ is nagy segítség, amint elkezdhetjük használni, a fővárosi régió is rendben lesz. Viszont azon pályák borítása, amelyek már több mint tíz évvel ezelőtt megépültek, mára elhasználódott. Ezeket fel kell újítani, ám ez a mai árak mellett nagy költséget jelentene. Gyakorlatilag minden városban van már korszerű atlétikai létesítmény, legutóbb Szolnok és Balassagyarmat kapott új pályát, de két, nagy hagyományokkal büszkélkedő városnak még tartozunk: Sopronban és Dombóváron is nagy fejlesztések lesznek előbb-utóbb.

– A 2024-es párizsi olimpián Halász Bence jóvoltából ismét volt magyar érmes. A hét gyaloglónk mellett viszont csak tizenhárom atlétánk tudta kiharcolni az ötkarikás részvételt a stadionos versenyszámokban. Hogyan lehet ez a szám Los Angelesben kétszer ekkora?
– Ez a cél. Viszont ez az atléták belső motivációja nélkül nem fog működni. Meg kell értenie a mostani generációnak, az nem elég, hogy ki akarok jutni egy világeseményre. Az a minimum, hogy kijutok, és olyan eredménnyel jutok ki, amivel legalább a versenyszámom döntőjéért harcba tudok szállni. Párizsban két ilyen atlétánk volt, Halász Bence és Krizsán Xénia, mindketten megcsinálták. Egy olimpián nyilván nem vesszük el a lehetőséget a kvótát szerző versenyzőnktől, de egy vébé és egy Eb mostantól más lesz. A különböző szakágakat nem lehet különvenni, mert a gyaloglóink és a hosszútávfutóink mindig is a magyar csapat gerincét adták. A következő években Szemerei Levente szépen lépdelhet felfelé, és lehet, hogy kétezerhuszonnyolcra már Szögi Istvánból is maratoni futó lesz.

– A szintlépéshez nem kellene valamivel erősebb szakembergárda is? Mennyire nyitott az itthoni edzői közeg az új javaslatokra?
– Valóban, a sikerhez az is fontos lenne, hogy ne derogáljon az itthoni edzői garnitúrának, amikor egy külföldi szakember elmondja a javaslatait. Főleg úgy, ha azoknak a javaslatoknak még eredményük is van. Továbbra is ragaszkodni fogok hozzá, hogy minél több olyan szakemberrel vegyük fel a kapcsolatot, aki új perspektívából tudja fejleszteni az atlétáinkat. A központi edzőtábor fogalmát is át kell gondolni. Nem biztos, hogy egyszerre negyven versenyzőnek kell kimennie, lehet, hogy elég tíz-tizenötnek, viszont mindenkinek legyen ott az edzője, akik a nap végén megosztják egymással a tapasztalataikat. Következetesebb, szigorúbb rendszer kell, nem megy másképp.

Az elmúlt két évben a magyar atléták összesen 26 éremmel térhettek haza a különböző utánpótlás-világeseményekről. Közülük már felnőtt országos csúcstartónak mondhatja magát Takács Boglárka és Molnár Attila, ők már jóval többek reménységnél. Gyémánt Liga-versenyekre hívják meg őket, Takács 100 méteren elődöntőt futhatott olimpián, vb-n és Eb-n is, Molnár pedig – többek között – idén márciusban döntőbe jutott a fedett pályás vb-n, s az 5. helyen zárt. Hozzájuk hasonlóan Tóth Anna is bizonyított már a felnőttek között, 12.84 másodperces egyéni csúcsa van 100 m gáton, amire bőven lehet építeni, tekintve, hogy még mindig csak 20 éves. A vele egyidős Kovács Ferenc Soma a következő nagy középtáv­futónk lehet. A Harvard Egyetem tanulója 3:37.47-et tud 1500 méteren, fejlődése a tengerentúlon felgyorsult. Az is látszik, ki lehet Krizsán Xénia utódja hétpróbában: Kriszt Sarolta még mindig csak 17 éves, de már közel jár a 6000 pontos álomhatárhoz (5956 pont). Megnyerte az EYOF-ot 2023-ban, ezüstérmes volt az U18-as Eb-n egy évvel előtte. Ugyan az U20-as vb nem úgy sikerült neki, mint ahogyan azt elképzelte (a 100 m gátfutást elrontotta), de minden tudása megvan ahhoz, hogy nagy nemzetközi klasszissá váljon. Ugyanez igaz MATE–GEAC-os csapattársára, a 19 éves Sulyán Alexára is, aki 200 méteren elődöntőbe jutott az idei római felnőtt Eb-n, a tavalyi U20-as Eb-n pedig ezüstéremnek örülhetett. Szintén a feljövőben lévő női sprintszakágunkat erősíti az U20-as Eb-bronzérmes Kocsis Luca, aki a női 4x100-as váltóval magyar csúcstartónak vallhatja magát. Az idei U18-as Európa-bajnokságon tűnt fel a Besztercebányán aranyérmet nyerő Bátori Lilianna magasugró. Alig 17 évesen már 187 centimétert tud, ami kiemeli őt a korosztályából. Kell is az erősítés az ügyességi számokban, a vele azonos korú Rózsahegyi Borinak a 638 centiméteres egyéni csúcsa szintén biztató a jövőre nézve. A legutóbbi két EYOF-on nem volt nála jobb távolugró, a szakértők szerint ő lehet az első magyar nő, aki eléri a hét métert. Azonban addig még nagyon sok munka vár rá, ahogyan a Halász Bence nyomdokaiban járó kalapácsvetőinkre, Viszkeleti Villőre, Csatári Jázminra, Imre Rolandra, Szabados Árminra és Csekő Miklósra is. Ők is szépen gyűjtögetik az érmeket, ahogyan gerelyhajítóink közül Kövér Fanni és Horváth Máté is állt már dobogón, nem is beszélve a 20 éves Herczeg Györgyről, aki 2023-ban 84.98 méterre javította a felnőtt országos csúcsot, és az U20-as Eb-t is megnyerte.

– Van ilyenre példa Európában?
– A svájci atlétika hihetetlenül erős, mégis érem nélkül tért haza Párizsból, óriási blamának tartják a szereplésüket. A németek sem a legjobb olimpiájukon vannak túl, csak négy érmet nyertek, amivel az állami sportvezetők nem voltak elégedettek, ezért negyvenmillió eurós gyorssegélyt adtak a helyi szövetségnek. Azért lesz épp most a tisztújítás, mert az új, legitim vezetőségnek már fel kell állnia az október eleji államtitkársági egyeztetésig. Ez azért fontos, hogy ősszel a kialkudott és megítélt állami támogatásokkal már úgy ülhessünk le a klubokkal és a többi féllel, hogy tudjuk, mennyi az annyi, ami rendelkezésünkre áll a jövő évre.

– Az atlétika mintha a 2023-as budapesti világbajnokság óta mégis eltűnt volna a középpontból. Hogyan lehet ismét ráirányítani a figyelmet a sportágra?
– A hazai világbajnokság természetesen magasra tette a mércét, de azt gondolom, nem feltétlenül fair ehhez az időszakhoz hasonlítani bármit, hiszen ez hosszú ideig egyszeri, kétségtelenül nagy és rendkívül fontos mutatvány volt. Az atlétika rendszeresen ott van a tévében, a Gyémánt Ligáról és a Gold-versenyekről gyakorta látható közvetítés, így aki szeretne atlétikát nézni, megteheti. Kellenének egyéniségek, olyan versenyzőtípusok, akik önmagukban felhívják a figyelmet az adott sportágra. Jelenleg nem biztos, hogy van ilyen atlétánk, de nincs hiányérzetem. Rá kell bízni az egyénre, mennyire szeretne bekerülni a köztudatba. Ha lesz miért, és megérdemli, akkor úgyis a magyar atlétika fog a csapból is folyni. Ha Takács Boglárka jövőre tizenegy másodpercen belül futja a száz métert, ez akaratlanul is megtörténik, vagy ha lenne egy férfi sprinterünk, aki áttörné a tíz másodperces álomhatárt, az a hír is hasonló lavinát indítana el.

– A Gyulai István Memorialnak a Nemzeti Atlétikai Központban a helye?
– A vébé végeztével munkaterületté nyilvánították a stadiont, hogy bizonyos kiegészítő beruházásokat végrehajtsanak. A Csepelen található atlétikai edzőpályán már egy téli dobó országos bajnokságot meg tudtunk rendezni, és folyamatban vannak a folyamatos használatról szóló tárgyalások. A legjobb helyen szeretnénk megrendezni a Gyulai Memorialt. Ha lehetőségünk lesz rá, akkor a Nemzeti Atlétikai Központban.

– Melyek a 2025-ös esztendő legfontosabb céljai?
– A tokiói világbajnoksághoz sok szempontból hasonlóan fogunk hozzáállni, mint a legutóbbi, eugene-i vb-hez. Ennek nem csak az az oka, hogy a világ másik végében lesz, ráadásul szeptemberben. Háromévnyi „erőltetett menet” van mögöttünk, lemerültek az akkumulátorok, ezeket muszáj valamikor feltölteni. Sokaknak azt javasolnám, engedjék el a jövő évet, inkább a kétezerhuszonhatos évre készüljenek, amikor a birminghami Európa-bajnokságon sokkal nagyobb esélyünk van nagyot dobbantani. Jövőre csapat Európa-bajnokságot is rendeznek, amelyen jó lenne megtartani a helyünket a legjobb tizenhat között, de ez nem lesz könnyű. Ha az érmek számát nem is, az élmezőnyhöz tartozó versenyzőink számát mindenképp gyarapítanunk kell. Erre szerintem a következő négy év elegendő lehet.

A 2023-as budapesti világbajnokság hatalmas siker volt, amit jól mutat, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (World Athletics) a magyar fővárost bízta meg, hogy elindítsa a legújabb világversenyét. 2026. szeptember 11. és 13. között a Nemzeti Atlétikai Központ ad otthont az első ízben megrendezendő atlétikai világdöntőnek. A 10 millió dollár összdíjazású viadalra a tervek szerint 70 ország 400 versenyzője érkezik, köztük a legnagyobb sztárok is. A WA célja, hogy minden olyan évben, amikor nincs olimpia vagy világbajnokság, legyen rangos eseménye a sportágnak, amit az egész világon néznek. A pénzdíjból valamennyi részt vevő atléta részesül, a világdöntő győztesei pedig 150 ezer dollárral gazdagodnak. Mindhárom napon háromórás lesz a program, a versenyen pedig olimpiai és világbajnokok, Gyémánt Liga-győztesek és az év legjobbjai vehetnek részt. A sportág valamennyi szakága képviselteti magát a világdöntőn, rövid-, közép- és hosszútávfutószámok mellett váltóversenyeket, dobó- és ugrószámokat is rendeznek.