A kemény munka legyőzi a tehetséget

Mindig szívesen olvasunk inspiráló történeteket, pláne ebben a koronavírus-járvány tépte időszakban, amikor a versenyszezon is teljességgel hektikus és szaggatott. A Public Opinion nevű portál zenésítette meg Griffin Knipp sztoriját, a 17 éves amerikai srác novemberben futotta első ultraversenyét, a patinás JFK 50-en vett részt.

Nem került be a legjobb százba, ugyanakkor az U19-es korosztály második legjobb fiú futója lett 8:44:47-es eredményével. Ötven mérföld bő nyolcvan kilométer, tehát az ideje nem világverő, de egyrészt ilyen távot már csak lefutni is bravúros teljesítmény, továbbá az egészségi állapota nagy gátakat állított elé.

„Ez az eredmény sokkal többet jelent nekem, tudván, milyen keményen kellett dolgoznom érte és mennyire szenvedtem azért, hogy eljussak idáig – mondta Andy Sandrik újságírónak a Williamsport tájfutója. – Nem mondhatom, hogy futásra alkalmas alkatom volt. Ha 13 éves koromban azzal állsz elém, a JFK 50-en futok majd, nem hittem volna neked.

Nem is szerettem futni, nem gondoltam, hogy szórakoztató és izgalmas sport. Rendkívül túlsúlyos voltam, a legrövidebb távot sem tudtam lefutni.”

Életében a fordulópontot az Ohióból Marylandbe költözés mellett egy nyolcadik osztályos orvosi vizsgálat jelentette. Négy éve megállapították, hogy elhízott, prediabéteszes (a vércukorszintje már határérték felett van, de még nem számít cukorbetegnek, a folyamat visszafordítható), és mozgásszegény életmódja miatt azon a nyáron húsz kilót kellett fogynia. Knipp megijedt és a futásba menekült, noha eleinte egyszerre csak nyolcszáz métert teljesíthetett.

„Rettegtem attól, hogy a cukorbetegség megváltoztathatja az életemet – hangsúlyozta a fiatalember. – Makacs tinédzserként nem voltam hajlandó ezt elfogadni, ezért belevágtam a munkába és elkezdtem a futókarrieremet.”

Knipp az étrendjét is módosította, a saláták és az egészséges wrapek kerültek előtérbe, ügyelt a fehérjebevitelre és úgy dolgozott, mint egy őrült.

Hamarosan eljutott az öt mérföldes futásokig, aztán tovább növelte a távolságot. Őszre már 27 kilogrammot fogyott és jelentkezett a középiskolai tájfutócsapatba, majd jelentkezett az újabb probléma: elhúzódó gyomorürülés (gastroparesis).

„Nehezen tudtam megemészteni az ételt, sok kellemetlenséggel és fájdalommal küzdöttem – idézte fel. – Futóként sok »üzemanyagra« van szükséged és arra, hogy sok olyan kaját megvonj magadtól, amit egyébként szívesen ennél, viszont nagyon nehéz haladni akkor, ha nem viszel be elég kalóriát.”

Hősünk (akinek jelmondata, hogy a kemény munka legyőzi a tehetséget) ismét megfelelt a kihívásnak, tavaly Maryland állam bajnoki címéhez segítette a Williamsport csapatát hatodik számú futóként. A megpróbáltatásoknak azonban nem volt vége: hangszalag-diszfunkció jelentkezett Griffin Knippnél, ami azzal járt, hogy szédült, zsibbadt a karja és nem kapott rendesen levegőt.

Versenyek előtt ezért dúdolnia kell, masszírozni az álla alatti izmot és időnként bevennie egy köhögéscsillapítót. Továbbá futás közben rendkívül óvatosan kell bánnia a levegővétellel.

Ennek ellenére a lehetetlen valóban nem létezik Knippnek: idén ősszel már az első számú futó volt klubjában, két futamot is meg tudott nyerni, csakhogy a koronavírus-járvány a tájfutószezonnak is betette a kaput.

Ezután érkezett a csattanó: hat nappal a határidő előtt benevezett a JFK 50-re, Amerika legrégebbi ultraversenyére úgy, hogy korábban 18 mérföldnél nem futott többet. A Waynesboróból érkező Luke Manninggel együtt futva teljesítette a távot, noha nyilvánvalóan emberfeletti küzdelem volt, főként, miután cipőt cserélt és a könnyebb lábbeli telement kaviccsal. Griffin Knipp az elmúlt években súlyos betegségei miatt megtanult együtt élni a fájdalommal, s ez a tulajdonsága ezúttal kamatozott: ismét elérte a kitűzött célját!

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!