Mentális próbatételek vonzásában

A múlt héten bemutatott Mórocza Andrea duplán örülhetett az 50 mérföldes országos bajnokságon, hiszen nemcsak ő, hanem párja, Strifler Attila is érmet szerzett, a harmadik helyen zárt. Neki nem ez volt az első ob-ja, hanem a debreceni maratoni, ellenben az első érmét gyűjtötte be országos megméretésen.

„A verseny előtt a harmadik-negyedik helyet éreztem reálisnak, aztán két esélyes feladta a versenyt, és akkor már sejtettem, hogy összejöhet a dobogó. Ráadásul a csapat sikeréért is futottam” – kezdte az ELTE Sashegyi Gepárdok 35 éves futója, aki 2014-ben kezdett ismerkedett meg jobban a sportággal.

A debreceni ob-n egyébként úgy lett tizedik a klasszikus távon, hogy eredetileg nem is fért volna be a mezőnybe, mert elmaradt a kvalifikációs időtől, ám a kevesebb induló miatt végül rajtolhatott, és 2:41:15-tel új egyéni csúcsot futott.

„Régen még 3:58-cal kezdtem” – idézi fel mosolyogva az első maratoniját, egyúttal jelezve, honnan hova fejlődött.

A futásba egyébként úgy került, hogy Münchenben élt, műszaki rajzolóként dolgozott az autóiparban, és a hosszabb téli szünet alatt új kihívást keresett. Egyik barátjával elhatározta, hogy lefutja a Vivicittát. Csak futópadon edzett, a szabadban egyszer futott 17 km-t, ehhez képest a döntés után négy hónappal lazán, flow-élményben teljesített 1:45-ös idővel ért célba a félmaratoni versenyen. Még az év végén „behúzta” a müncheni maratonit is.

„Ott a futás közben eljött a holtpont, amelytől féltem, de amelyet nagyon vártam is. Hatalmas élmény volt, azóta is keresem a hasonlókat. Azt is szeretem a futásban, az ultrákban, hogy mentálisan le kell küzdeni ezeket a helyzeteket.

Jó eljutni abba az állapotba, amelyben azt érzed, hogy nem bírod tovább, mégis megcsinálod.”

Később aztán belekóstolt az ultratávokba, nyert is egy müncheni hatórás versenyen, az Alpok közelségének köszönhetően a terepfutásba is belekóstolt és – megszerette. Gyulai születésűként kétszer győzött az ottani maratonin, elsőre például úgy, hogy majdnem rajthoz sem tudott állni, ugyanis Romániából indult a verseny, és nem volt nála az útlevele, így nem engedték át a határon. Végül a sógora sietett Strifler Attila segítségére, aki aztán nyert is.

A futásába nagy változást hozott, hogy nemrég – párjához hasonlóan – a korábban Bódis Tamással is dolgozó Szabó Gábor tanítványa lett. Bár előtte élvezte a függetlenséget a futásban és a versenyek tervezésében, s tartott is attól, mi lesz, ha tréner dolgozik vele, végül cseppet sem bánja, hogy profi kezébe került.

„Korábban könyveket olvastam, azokból tanultam, ám Andi rábeszélt, hogy legyen edzőm. Gábor nagy változást hozott, azóta profibban állok a sporthoz, közelebb kerültem a versenyszerű sportoláshoz” – így Attila, aki ob-kon elsősorban azért is indult, mert a koronavírus-járvány miatt jóval kevesebb eseményt tartottak meg, ezeket viszont igen.

A beszélgetést éppen a hétvégi Balaton-kerülés előtt ejtettük meg – ennek bringával vágott neki, azonban a nagy célja, hogy a tavalyi Korinthosz 160 km-es távja után az idén egyénileg teljesítse az Ultrabalatont. A verseny októberre halasztásával még időt is nyert a felkészülésre.

„Amikor edzőm lett, az is motivált, hogy ha már elvégzem a sok munkát, ne kísérletezgessek magamon, ne könyvből készüljek, hanem legyen mellettem egy jó szakember, aki segít a megfelelő irányban haladni.”

Az elmúlt időszak sokféle kihívás elé állította, hiszen kilenc év után épp hazaköltözködik Münchenből, itthon munkát keres. Ráadásul párja elkapta a koronavírust, így ő hiába úszta meg, kimaradt valamennyi az edzésmunkából. Mindez elvonta a figyelmét kicsit a futásról, ám folyamatosan próbál fejlődni, például a frissítésben. Egyébként az is nagyon motiválja, ha a barátai közül valaki miatta kezd el sportolni.

„Lépcsőfokról lépcsőfokra haladok, nem akarom semelyiket sem átugrani, mert érzem magamban a lehetőséget, hogy még jobb legyek, még hosszabb távokon is célba érjek. Szeretnék hosszú ideig futni és egészséges maradni.”

Az Ub-teljesítésnél hosszabb távú, konkrét célokról szerényen és visszafogottan fogalmazott, mondván, nagy álom valósulna meg, ha ultrafutóversenyen képviselhetné a magyar színeket. No meg visszatérne még Münchenbe megdönteni a hatórás verseny most 80 kilométert jelentő versenycsúcsát.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!