Belesétálni nem ciki!

Futóversenyeken megszokott látvány, hogy a mezőny második fele komótosan kocogva vagy gyalogolva ér be a célba. Sokan a táv korábbi szakaszaiban is visszább veszik a tempót, a frissítőpontoknál megállnak egy pillanatra, hogy pihenjenek és erőt gyűjtsenek a folytatáshoz. A belesétálás sok esetben hasznos lehet, ám azt sem szabad elvitatni, hogy időnként a futó edzetlenségét jelzi. Az alábbiaknak igyekszünk mindent tisztázni a témával kapcsolatban.

Először is fontos leszögezni, hogy gyalogolni nem bűn.

A legtöbben, mielőtt futóversenyre mennének, beépítik a felkészülésükbe, valamint indokolt esetben az edzők is előszeretettel alkalmazzák ezt a mozgásformát.

„Minél magasabb szinten áll egy futó, annál kevésbé használjuk az edzéstervében a gyaloglást – mondta Jakus Béla, a Váci Jedik és a Jakus Team edzője, vezetője. – Néhány esetben viszont nagyon praktikus. Az egyik tanítványom nemrég tért vissza szülésből, hónapokon keresztül nem tudott futni, az állóképessége teljesen visszaesett, a belső szerveket tartó szalagok megnyúltak. Az ő esetében kifejezetten előnyös a gyaloglás, heteken keresztül alkalmazható az edzésterv részeként. Beindítja a zsírégestést, megfelelő terhelés éri a keringési rendszert és a pulzusszám is szépen felvihető. Eleinte teljesen indokolt és jó, hogy valaki a futással vegyítve sétál is. Például egy teljesen kezdő futónak hasznos edzés lehet, ha egy perc futást egy perc gyaloglás követ egymás után tízszer.”

A futórendezvények között a félmaratoni és a maratoni távok a legnépszerűbbek. Az indulók többnyire jó előre kijelölik maguknak, milyen időn belül szeretnék teljesíteni a távot, s bár ennek érdekében mindent elkövetnek, előfordul, hogy a versenyen nem járnak sikerrel. Az okok sokrétűek lehetnek, az elhibázott felkészüléstől kezdve az időjárási körülményeken át a rossz távválasztásig, ám a gyaloglás a legkevesebb esetben jelent jót.

„A versenyeken a belesétálás jellemzően nem része a taktikának, hiszen rengeteg időt lehet vele veszíteni – magyarázta Jakus Béla. – A félmaratoni kétórás teljesítéséhez végig futni kell, a két és fél órába már belefér némi gyaloglás. De futóversenyre senki sem gyalogolni megy. Persze előfordul, hogy valaki azért sétál, mert szúr az oldala, hányingere van, esetleg megeszik egy zselét, hogy kicsit összeszedje magát.

Az is indokolhatja, hogy az elején elfutotta magát, túlhevült, megszédült, de nem akarja feladni a versenyt, hanem kivárja, amíg jobban lesz, és újra nekilát kocogni. Ha a szintidőbe belefér, miért ne menne be a célba?

Utólag úgyis levonja a tapasztalatokat, a következő versenyre jobban felkészül, másként ossza be az erejét, áttervezi a frissítést.”

Hogy induljunk-e olyan futóversenyeken, ha jó eséllyel a táv egy részét sétálva tesszük meg? A kérdésben egyénileg kell döntenünk, annyit azonban segítünk, hogy felesleges tartani a futótársak beszólásaitól vagy a közönség soraiból érkező bántó szavaktól. Ha nem az 50-60 kilogrammos, szikár izomzatú futók csoportjába tartozunk, nyugtasson minket a tudat, hogy az indulók közül a legtöbben ülőmunkát végeznek, kisebb-nagyobb súlyfelesleggel állnak rajthoz, ez mégsem tartja vissza őket.

„Senki sem úgy kezdte a pályafutását, hogy végigszáguldott a pályán és széles mosollyal ért be a célba. Az emberek megszenvedik, ahogy végigmennek a lépcsőfokokon. Éppen ezért mindenki nagyon megbecsüli azokat a futókat is, akik a mezőny végén teljesítik a távot. Az amatőrök egy része eleve a hangulat miatt indul a versenyeken, a futóközösség része akar lenni és ennek érdekében belekalkulálja a gyaloglást. Mások alaposan felkészülnek, de holtpont vagy rosszullét hatására sétálnak. Volt futóm, aki nagyon jó időt lőtt be magának egy versenyre, ám futás közben begörcsölt, és sokat kellett gyalogolnia. Nem teljesítette a célidőt, de nem adta fel. Végig küzdött, és senki sem mondhatott rá egy rossz szót sem. Ez kemény műfaj, mindenki feszegeti a határait és benne van a pakliban, hogy az ember túlfeszíti a húrt.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!