Hajón utazva sokakat elkap a tengeribetegség, na de hogy a vízben tempózva is kialakulhat…
Csakhogy az egyik úszáskor, a szigetek között erős tengeribetegség fogta el, ráadásul az áramlat plusz kilométereket is hozzácsapott a szakaszhoz. Armour a BBC-nek beszélt arról, hogy két lakatlan sziget, Pabbay és Sandray között már-már elviselhetetlenné fokozódtak a kínjai.
„A segítőim csónakban követtek, és egy ponton azt mondták, még a végén eltűnök a vízben – emlékezett vissza. – A lassú, de tényleg hatalmas hullámok folyamatosan felkaptak, majd a mélybe vittek, és elképesztően émelyegni kezdtem. Próbáltam háton úszni, ám az sem segített.”
A partig nagyjából két kilométert tempózott szenvedve, viszont ott sem lett jobban. Képtelen volt enni, márpedig az energiapótlás kritikus pont az ilyen típusú állóképességi kihívásoknál. Végül a tengeribetegség ellen nagy nehezen beszerzett tabletta segített, amint hatott, James is kezdett magához térni.
Ezután 25 kilométer futás, majd újabb úszás következett. Ezt már jobban bírta, viszont egy későbbi úszóetap előtt mélypontra került, amikor megpillantotta a háborgó tengert.
„A hullámok a felhőkön keresztül átszüremlő fényben táncoltak, hatalmas és fenyegető fehér csúcsoknak látszottak – írta le líraian a látványt az egyébként zöld technológiák területén, projektvezetőként dolgozó férfi. – Teljesen elkészültem az erőmmel, úgy éreztem, hogy képtelen vagyok melegen tartani magamat és átúszni a szakaszt. Könnyek szöktek a szemembe, üresnek éreztem magam.”
Hiába cserélte le búvárruháját a melegebb szörfös öltözékre, megviselte az úszás, a sós víztől pedig annyira feldagadt a nyelve, hogy beszélni sem tudott. Valahogy kievickélt a vízből, majd 80 kilométert kerékpározva és 60 kilométert futva befejezte a jótékonysági célokat is szolgáló kihívást.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!