A sziklát érteni kell, a mászás művészet

Giuliano Cameroni néhány évvel ezelőtt egy volt a sok hegymászó közül, aki az edzőteremben készült fel a műfaj fizikai kihívásaira. Amint azonban a Red Bull portréja feleleveníti, a találkozás egy másik hegymászóval, a francia Charles Albert-rel teljesen megváltoztatta a szemléletét és a munkáját is.

„Tudtam, hogy nagyon fontos a kapcsolat a sziklákkal, ám mindenki edzőteremben készült, gondoltam, nekem is azt kell” – elevenítette fel a kezdeteket a 24 éves svájci hegymászó, aki akkoriban nem ért el kiugró eredményeket.

Aztán két hónapot töltött a világ legjobb boulderei közé tartozó, mezítláb mászó franciával, aki szerint az edzés az edzőteremben teljesen felesleges, egyszerűen mászni kell a sziklákon.

Ugyan Cameroni nem merészkedik addig, hogy cipő nélkül kezdje meghódítani a sziklákat, sokat alakított a programján, és ez a karrierjében is jelentős eredményeket hozott. Amikor pedig éppen nem mászik, egyszerűen élvezi, hogy a természetben tölti az időt, és szakadatlanul új kihívások után kutat. A filozófiája immár arra épül, hogy az edzőtermi munka helyett megértse az előtte tornyosuló sziklát, és bízzon az ujjai, a kezei erejében.

„Próbálom megérteni a sziklát, és hogy mit kínál. Talán mások erősebbek nálam, mégsem képesek megmászni a sziklát, mert nincs meg vele a kapcsolatuk. Másként látom őket, mint a többiek. Nekem a szikla olyan, mint a korcsolyázás, ez művészet.”

Élvezetesen beszél a sziklamászásról: mint mondja, amint meglát egyet, tudja, hogyan mássza majd meg. „Akárcsak a kosárlabdázó, aki mindig betalál, mert annyira hozzászokott a mozgáshoz. Én is így vagyok a sziklával.”

Cameroni egyébként minden bizonnyal mászásra született: szereti úgy felidézni a kezdeteket, mint akit már azelőtt felvittek a sziklára a szülei, hogy ő maga fel tudott volna kúszni. Az első, 8a fokozatú falának tízéves korábban vágott neki.

Ugyanakkor bármilyen rutinos, egy szikla korábban rendre kifogott rajta. Több mint százszor megpróbálkozott felmászni a Svájcban található Off the Wagon nevűre, ám hat évig nem jött össze neki. Bár olyan kedvencei, mint Dave Graham és Chris Sharma is kudarcot vallottak rajta, ő nem adta fel és – éppen amikor forgattak vele a Reel Rock – Born Among Boulders című filmhez – sikerült meghódítania.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!