Krausz Nikolett: bakancslistán az Ironman

Krausz Nikolett nevét a tornasport rajongói ismerhetik legjobban, hiszen a kétszeres magyar bajnok sportoló az 1996-os atlantai olimpián is képviselte hazánkat. A szertorna befejezése után sokáig nem sportolt, aztán újra belevetette magát a mozgás világába – erről mesélt a Csupasportnak.

„Korábban is elmondtam már, de nem lehet elégszer feleleveníteni, hogy ötévesen kezdtem tornázni, még az óvodában Buzgóné Horacsek Andrea választott ki, s lett az első edzőm egyben. Először a Spartacusban tornáztam, majd a KSI-ben a Ziszisz házaspárnál, és tízévesen már a válogatottba is bekerültem, a későbbi éveket ez határozta meg. Ifjúsági Európa-bajnoki ezüstérmes lettem ugrásban, s kijutottam az atlantai olimpiára. Legjobban a talaj és az ugrás ment, a gerendát kifejezetten nem szerettem, de akkoriban még mind a négy női szeren indulni kellett a versenyeken. Tizennyolc éves koromig tornáztam, akkortájt már kezdtek megjelenni a pályafutásomban a sérülések, és nehezebben tudtam egy-egy kihagyás után visszatérni, így végül felhagytam a tornával. Hosszú éveken át nem is sportoltam, a család és a munka lett a középpontban, született három fiam.

Idővel aztán dartsozni kezdtem, szintén eljutottam a válogatottságig a három év alatt, amíg űztem, de ezen felül nemigen mozogtam, és helytelenül is táplálkoztam, ami meglátszott rajtam.”

„Elkezdtem futni, és odafigyelni a táplálkozásomra, így másfél év alatt lefogytam húsz kilót, majd teljesítettem az első félmaratonimat. Három évig csak a futás volt a szerelem: megvolt a maratoni táv, aztán kicsit egyhangúvá vált smindez, fel akartam dobni az edzéseket, így elkezdtem kerékpározni.”

Tavaly januárban újabb fordulat jött, mert az egyik csapattársával benevezett egy olimpiai távú triatlonversenyre, de a járványhelyzet közbeszólt...

„A másik ismerősöm ötlete volt, ha már kényszerű módon nyertünk egy évet, akkor nevezzünk váltóban a teljes távra. Így kezdtünk el gőzerővel felkészülni, és nemrégiben teljesítettük is a teljes távú triatlonversenyünket, ami egész jól sikerült, annak ellenére, hogy tavasszal átestem a Covid-fertőzésen, majd vádlisérülés is hátráltatott, így én vállaltam a kerékpározás nagyobb részét, kilencvenkét kilométert, emellett tíz kilométert futottam és a táv egyharmadát úsztam.”

A futás, a triatlon, s egyáltalán a kemény felkészülést kívánó szabadidős sportolás kapcsán adódik a kérdés: merre tovább...

„A teljes Ironman a bakancslistás tervem, ugyanakkor tudom, nem lesz könnyű... A váltóra is rengeteget kellett edzenünk, és nagy kihívás volt, hogy a család és munka mellé miként illesszem be a sok edzést. Számtalanszor keltem hajnalban, hogy elvégezhessem a napi penzumot, úgyhogy újból erőt kell gyűjtenem, és lelkileg is fel kell készülnöm, hogy – ha úgy hozza a sors – valamelyik Ironman-verseny rajtjába is beállhassak...”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!