Molnár Péter nagy terve az Arnold Classicon

Mi volt az első gondolata, amikor tavaly novemberben megszerezte a profi kártyát, és eldőlt, hogy idén ott lesz a Mr. Olympián?

Az, hogy megérkeztem – válaszolta Molnár Péter, aki a klasszikus testépítők mezőnyében versenyez. – A szurkolók és a profi ligában szereplő sportolók jó ideje várták, hogy végre bemutatkozzak a profik között. Elsősorban anyagi megfontolásból töltöttem olyan hosszú időt az amatőröknél, ám megszűnt a nem hivatásos liga varázsa. Átértékeltem a dolgokat, és azzal, hogy helyet szereztem magamnak a profik között, tényleg úgy éreztem, itt a helyem. A hivatásos versenyzők barátságosak és segítőkészek, és inkább riválisnak tekintik a másikat, mintsem ellenfélnek.

Milyen célokat fogalmazott meg az év elején?

Noha számolnom kellett a pandémiával és a romló gazdasági helyzettel, meg akartam méretni magam, hogy lássam, hogyan mutatok a színpadon a profik között, és hogyan értékelnek a pontozóbírók.

És hogyan?

Valahol a középmezőnyben vagyok, mert elkövettem sok hibát ebben az évben. Más teendőim miatt kicsit elhanyagoltam a felkészülést, és az alapokkal is akadt némi gondom. Jövőre már igazi profihoz méltóan, kizárólag a testépítésre összpontosítva tudok készülni a világversenyekre.

Erre csak a szeptember végi Arnold Classic után jött rá?

Pontosan. Irigykedve hallgattam a nálam fiatalabb versenyzőket, amikor elmondták, miből áll egy napjuk. Egy óra kardió, egy óra vákuumozás, utána ebéd, alvás, majd nyújtás, pózgyakorlás, újra evés és alvás. Rájöttem, hogy ilyen időbeosztással, ráadásul az év minden napján, nehéz versenyeznem. Ezenkívül sokat vesztettem a súlyomból, le kellett adnom öt kilót, illetve igyekeztem szárazabb lenni, ami nem különösebben érdekelte a bírókat. A súlyvesztés miatt kicsit aránytalannak tűnt a testem, és nem mutattam olyan jól a színpadon, mint korábban.

Ennek tükrében egyáltalán nem hangzik rosszul az Arnold Classicon elért nyolcadik helye.

Bekerülhettem volna a legjobb hat közé, de a korábban említett okok miatt nem sikerült. Csupán idő kérdése, mikor valósul meg a tervem. Ha jövőre ismét meghívnak az Arnold Classicra, elindulok, és a dobogón szeretnék végezni.

Az a baj, hogy ők »robotként« dolgoznak, és a versenyzők nagy létszáma miatt viszonylag gyorsan, már a szemben alapállásnál kiszűrik a gyengébben teljesítőket. Sajnos én is itt véreztem el, ezért sem végezhettem előrébb egyik versenyen sem.

Igen, bár amúgy sem szomorkodtam miatta. Az Arnold Classic volt inkább a hideg zuhany, emésztgetnem kellett néhány napig. A legjobb, ha ilyenkor az ember végiggondolja, vajon mindent megtett-e a sikerért. Ha igen, és mégsem ér el jó eredményt, nincs miért emésztenie magát. Nem az egónkat, hanem a józan ítélőképességünket kell ilyenkor használnunk.

Hogyan fogadták teljesítményét a közvetlen környezetében lévők, illetve a szurkolók?

A szakma reálisan ítélte meg, mert tudja, mit jelent Mr. Olympián színpadra állni. A verseny történetében én vagyok a második magyar testépítő, aki eljutott a második kihívásig. Persze vannak olyanok is – és a magyarok kilencven százaléka ilyen –, akik sohasem mozdulnak ki a komfortzónájukból, mert félnek a csalódástól, és amikor mást látnak elbukni, egyfajta önigazolásként élik meg, és azt kérdezik, »Na, megérte a szenvedés?«. Persze engem ez még inkább arra ösztökél, hogy megmutassam nekik, ennél többet is tudok.

Hogyan alakul a jövője?

Decembertől lassabb üzemmódba kapcsolok, de azért nem engedem el magam teljesen, hiszen március elején rendezik az Arnold Classic Ohiót, amelyre remélem, ismét meghívnak. Tanulva korábbi hibáimból, már tudom, mit és hogyan kell csinálnom, hogy eredményesebben szerepeljek.

A Mr. Olympián az első hat közé szeretnék kerülni, az Arnolddal pedig addig próbálkozom, amíg egyszer meg nem nyerem.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!