Valter Attila szintet lépett az idén

Kétségtelen, sportpályafutása eddigi legeredményesebb esztendején van túl a Groupama-FDJ országúti kerékpárosa, a mindössze 23 éves Valter Attila, aki idén összesen nyolc jelentős nemzetközi versenyen vett részt. Bár összetettben egyelőre egyik megméretésen sem sikerült beverekednie magát a legjobb tíz bringás közé, több szakaszversenyen is top 10-es helyezést ért el, sőt a márciusi Katalán körverseny záró szakszán harmadikként ért célba Thomas De Gendt és Matej Mohoric mögött. A magyar kerekes azonban nem csak a helyezései miatt büszke idei teljesítményére.

„Elsősorban a fejlődés jellemezte ezt az évet, főként eredményességben sikerült előrelépnem – vágott bele az évértékelésbe Valter Attila. – A régi és a mostani mutatóimat összehasonlítva lehet, aprónak tűnik a különbség, de éppen ez a kevés hiányzott, hogy olyan eredményeket érjek el, amelyek felkeltik az emberek figyelmét. Örülök, hogy sikerült megugranom ezt a szintet, ami mindennél nehezebb volt. Úgy érzem, már nem kell sok, hogy újabb szintet lépjek, ami elég lesz, hogy a nagy versenyeken harcban legyek a dobogóért és a jó helyezésekért. Ezt az akadályt azonban különösen nehéz lesz leküzdenem.”

Valter Attila úgy véli, sikerült elérnie az erre az évre kitűzött céljait. Ezek közül a legfontosabb, hogy gond nélkül beilleszkedett új csapatába, a Groupama-FDJ-be, ám arról sem tett le, hogy olyan eredményeket érjen el, amelyekre méltán büszke lehet. Számára az is fontos volt, hogy dinamikus legyen a különböző megméretéseken, és egész évben egyenletes formában versenyezzen.

Ki ne emlékezne, amikor a májusi Giro d’Italián a hatodik szakaszt követően átvette a vezetést összetettben, és a viadal első hetében három napon keresztül viselhette a rózsaszín trikót.

Ezzel az első a honi kerékpársport történetében, aki a három nagy háromhetes körverseny (Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta) valamelyikén összetettben az első helyen állt. Hovatovább a fiatalok versenyében öt szakaszon végzett legelöl, a végén pedig összetettben tizennegyedikként, míg a 25 éven aluliak értékelésében hatodikként zárt.

„Mind a mai napig igyekszem feldolgozni az ott ért ingereket. Remek formában és erőállapotban érkeztem a versenyre, hiszen e nélkül lehetetlen odakerülni az összetett élére. Ezenkívül szükségem volt némi szerencsére is, hiszen egy bukás vagy más kellemetlen esemény könnyen felboríthatott volna mindent. Sikeremben közrejátszott, hogy nem görcsöltem rá a Giróra, és nem támasztottam teljesíthetetlen elvárásokat magammal szemben. Türelmes voltam, és igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból. Szinte végig jó döntéseket hoztam, aminek meglett az eredménye.”

Az Olasz körversennyel ellentétben a tokiói nyári olimpia nem úgy sikerült, ahogyan tehetséges bringásunk elképzelte. Mint arra sokan emlékeznek, egészen furcsa körülmények között fejezte be, pontosabban nem fejezte be a mezőnyversenyt. Történt ugyanis, hogy 24 kilométerrel a 234 kilométeres táv vége előtt az ügyetlenkedő rendezők több versenyzővel együtt megállították, s bár nem volt számottevő a lemaradása, tizenhárom perc várakozás után, már csak versenyen kívül fejezhette be a viadalt.

 

 

„Bár van még bennem tüske emiatt, azon dolgozom, hogy eltüntessem. Pontosabban fogalmazva arra várok, hogy szép lassan felszívódjon. Túlzás lenne állítanom, hogy mindennap emésztem magam a tokiói események miatt, de még mindig él bennem a kellemetlen emlék.

Sokan kérdezték, hogy mi történt, és mindig, mindenkinek elmeséltem a részleteket. Mivel egy idő után kifogásnak éreztem, már csak annyit mondtam, hogy nem fejeztem be a versenyt.

Keserédes szájízzel távoztam Tokióból, mert bár nem úgy végződött, ahogyan elterveztem, elképesztően szép helyeken jártam. El kell ismernem, ezen az olimpián nemigen volt esélyem az eredményes szereplésre, miközben kissé nyomasztott, hogy a sikeres Giro után megnövekedtek az elvárások velem szemben. Azóta újra megbizonyosodtam róla, hogy jó erőben vagyok, és igenis ott a helyem a legjobbak között, csupán jól össze kell raknom a versenyzést. Mindenesetre a jövőben bőven akad még lehetőségem, hogy emlékezetes teljesítményt érjek el az ötkarikás játékokon.”

Sokaknak furcsán hangozhat, hogy Valter Attilának nem a Giro d’Italia, hanem a nyár végi Benelux-körverseny bizonyult az egyik legnehezebb kihívásának ebben az évben, hiszen nagyrészt sík terepen folyt, leszámítva az utolsó két hegyi szakaszt. Olyan helyszínen és mezőnyben kellett helytállnia, amelyben egyáltalán nem mozog otthonosan.

„Úgy is mondhatnám, bedobtak a mély vízbe, de meg is lett a gyümölcse, mert az év hátralévő részében könnyebben ment az agresszív versenyzés és a helyezkedés a mezőnyben. Ahhoz, hogy később még eredményesebb legyek, egyszerűen meg kellett tanulnom, hogyan kell erőszakosan bringázni. Erre az egyhetes Benelux-körverseny tökéletes alkalomnak bizonyult.”

Arra a kérdésre, változott-e idén a magyar országúti kerékpársport nemzetközi megítélése, Valter Attila egyértelmű igennek felelt.

„Kétségtelen, a tavalyi és a korábbi évekhez képest sokkal jobb véleménnyel vannak rólunk, főként a férfi kerekesekről. Idén már két magyarral rajtolt el a Giro, és a jó szereplésem megdobta az ázsiónkat. Nem mehetünk el szó nélkül Dina Márton, Fetter Erik és Peák Barnabás idei teljesítménye mellett sem, helytállásuk is nagyban hozzájárult a magyar országúti bringások előnyös megítéléséhez. Sőt ne hagyjuk ki a felsorolásból Vas Kata Blankát sem, az ő eredményeit talán többen is ismerik, mint a miénket. Neki köszönhető, hogy a bringás társadalom tagjai közül egyre többen nézik a hegyi- és terepkerékpáros-versenyeket. Bringás berkeken belül egyszerűen csak a női Mathieu van der Poelnak hívják, nem érdemtelenül. A Giro d’Italián viselt rózsaszín trikóm a nagyközönségből váltott ki nagyobb reakciót, az ő olimpiai negyedik helye viszont a profi kerékpárosok között »szólt nagyot«. Egészen biztos vagyok, hogy a jövőben több világbajnoki címet szerez.”

 

 

Fotók: Valter Attila/Facebook

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!