Tovább feszegeti a határait, és nemzetközi sikerekre tör Tóth Zita

Tóth Zita tizenkilenc éves, de már harmincnégy magyar bajnoki aranyéremmel büszkélkedhet. Hogyan lehetséges ez? Nos, az alpesi síben sok szám van, összetett eredményt is hirdetnek, így egy korosztályban három országos bajnokságot lehet nyerni. Volt olyan év, amikor kilenc trófeát szerzett: hármat-hármat a serdülők, az ifjúságiak és a felnőttek között, nem véletlen, hogy ő most az első számú magyar alpesi síző.

A legtöbb magyar, aki téli sportra adja a fejét, már fiatalon külföldre kerül. Az ön esetében is így volt?

Kiskoromban a családommal sokat jártunk síelni, háromévesen megtanultam a sportág alapjait. Apukám és a nagybátyám gyepsíelt, így a símozgás benne van a génjeimben. Komolyabban hét-nyolc évesen kezdtem versenyezni. A középiskolát Ausztriában, a saalfeldeni sígimnáziumban kezdtem, de az utolsó tanévemet Magyarországon végzem, az Újpesti Bródy Imre Gimnáziumban, sportolói osztályban. Érettségire készülök, az egyéni tanrendnek, a tanárok támogatásának köszönhetően könnyen össze tudom hangolni a tanulást és a sportolást.

Hogy érzi, aki sikeres akar lenni, annak muszáj külföldre mennie?

Kiskoromban sokat síeltem Magyarországon, az alapokat nagyszerűen el lehet sajátítani itthon is a hegyekben vagy a műanyag pályákon. A serdülőkorosztálytól kezdve viszont magasabb szintű felkészülésre van szükség, amihez hóbiztosabb helyekre kell utazni. Persze a nyári, edzőtermi felkészülést itthon is megtudom oldani. Én a havas felkészülést Tirolban végzem, ott tartózkodom a legtöbbet, most viszont az iskola miatt rendszeresen hazautazom.

Ugorjunk a 2020-as lausanne-i ifjúsági téli olimpiára, ott egy-egy tizenhatodik és tizenhetedik helyet szerzett. Ha jól sejtem, nem volt elégedett…

Nagy élmény volt ekkora eseményen Magyarországot képviselni, de csalódott voltam az eredmény miatt. A dobogót céloztam meg, jó formában éreztem magam, ráadásul a korosztályos világranglistán is előkelő helyen álltam. Reálisan vártam magam az első háromba. Sajnos nem volt tökéletes a formaidőzítésem, és a körülmények sem voltak túl jók. Nagyon jeges volt a pálya, a lécem nem volt elég éles azokhoz a viszonyokhoz. Nem tudtam a körülményekhez alkalmazkodni, csalódott voltam. Ráadásul mentálisan is hibáztam, jobban izgultam, mint általában, nagyon bizonyítani akartam, fejben nem tudtam összeszedni magam.

A tavalyi junior-világbajnokságon igencsak balszerencsés volt.

Úgy álltam rajthoz, hogy mindent beleadok, és ha csak öt kaput megyek, de addig keményen, jól síelek, elégedetten mehetek le a pályáról. Sajnos egyik versenyszámomban sem értem célba, viszont amíg mentem, életem egyik legjobb síelését produkáltam, amire büszke vagyok.

Ezen a versenyen tudatosult bennem, akkor fejlődöm igazán, ha feszegetem a határaimat. Azt azonban még meg kell tanulnom, hogy ne vállaljam túl magam, hiszen fontos, hogy célba is érjek.

Az alpesi síben sokféle kategória van, melyik a kedvence?

A fiatal korom miatt eddig csak a technikai számokban mérethettem meg magam, mint a szlalom vagy az óriás-műlesiklás. Az utóbbi időben kezdhettem el a szuper óriás-műlesiklást, amelyet még csak ízlelgetek, de szeretem. A kedvencem viszont a szlalom.

Nem veszélytelen sportágat választott magának. Volt már súlyos sérülése?

Amikor letettem a voksot az alpesi sí mellett, tisztában voltam vele, hogy sérülésveszélyes sportág, ám eddig szerencsére nem volt súlyosabb sérülésem. Szerintem ez annak köszönhető, hogy nagy hangsúlyt fektetek a fizikai felkészülésre és a technikám tökélesítésére.

Ebben a szezonban milyen versenysorozatokban méreti meg magát?

Október végén kezdődött a világkupa, illetve a FIS pontszerző sorozat, ezekben egész áprilisig versenyzem. Eddig különböző nemzetközi viadalokon indultam, ebben az évadban a világ- és Európa-kupán szeretnék minél jobb teljesítményt nyújtani, és persze februárban lesz a pekingi téli olimpia, amelyen mindenképpen ott szeretnék lenni. Emellett céljaim között szerepel, hogy részt vehessek a kanadai junior-világbajnokságon.

Gondolom, a téli olimpia és a junior-világbajnokság a két fő esemény a naptárában.

Valóban, ám még egyik versenyen sem biztos az indulásom. A februári pekingi téli olimpián egy-egy magyar női és férfi versenyző lehet ott. A magyar szövetség még nem hirdette ki, hogy kit küld, de nagyon bízom benne, hogy a női versenyző én leszek. Még egy kvótát akkor kaphat a nemzet, ha valakinek sikerül a világkupában az első harmincba kerülnie. A junior-világbajnokságot márciusban Kanadában rendezik, és szeretnék kiemelkedő eredményt elérni.

Igaz, még az sem biztos, hogy ott lehetek, ez attól függ, hogy a kiutazáshoz szükséges anyagi feltételek adva lesznek-e.

Van egy tehetséges alpesi síelő, aki részt venne a junior-világbajnokságon, ám a pénz miatt nem biztos a szereplése… A magyar szövetség nem támogatja? Egyáltalán, hogy áll a szponzorok terén?

Amióta Miklós Edit visszavonult, Magyarországon valamelyest kevésbé van kirakatban az alpesi sí, ezáltal a finanszírozás is csökkent. Nagyrészt a családtól kapok támogatást, illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak létezik egy ösztöndíjprogramja, amely segít a felkészülésben és a versenyeken való részvételben. A felszerelések terén nagyot léptem előre, már az egyik legnagyobb márka, a Head biztosítja a cuccaimat. Világkupás léceket kapok, a legjobb alpesi síelők is ezeket használják. Nagyon fontosak ebben a sportágban a szponzorok, ami külön is motivál: ha jól teljesítek, felfigyelhetnek rám a lehetséges támogatók.

Fiatal kora ellenére sok szép sikert ért már el, melyikre a legbüszkébb?

Kisebb koromban nagy eredmény volt az osztrák bajnokságban szerepelni. Korábban említettem, hogy csalódott voltam az ifjúsági olimpiai szereplésem miatt, ám azóta valamelyest megszépült a tizenhatodik és tizenhetedik hely. Nem sokkal, csak kicsit… A 2019-es téli európai ifjúsági olimpiai fesztiválon elért kilencedik helyre viszont büszke vagyok. Az előző idényben különböző FIS-versenyeken többször is sikerült a dobogóra állnom – a banszkói juniorvébén tizenhetedik lettem, ami minden idők legjobb magyar eredménye a junior-világbajnokságokon.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!