„Csupán négy éve triatlonozom, de gyermekkorom óta sportolok. Ez volt a harmadik Ironman-versenyem, amelyen abszolút első lettem a nők között. Nem is gondoltam volna, hogy meg tudom szerezni ezt a címet” – meséli Mélypataki Réka. Eleinte Nagyatádon szerette volna teljesíteni a távot 2021-ben, mivel az első két alkalommal is ott indult, de sajnos fel kellett adnia a versenyt.
„Valószínűleg frissítési probléma lehetett, vagy mentálisan nem voltam kellően felkészülve – magyarázza. – Iszonyatosan meleg is volt, amit szintén nem kezeltem jól. Egyszerűen nem bírtam futni, a bringa után az első körben már sétáltam, az első helyről kellett kiállnom. Nagy csalódás volt.”
A versenyzőnek ebből a kudarcból kellett felállnia. Nem szerette volna így befejezni a szezont, és egy hónappal később, szeptember 12-én a kenesei Balatonmanen újból nekidurálta magát.
„Eredetileg nem terveztem indulni rajta, lévén éppen aznapra volt egy maratoni nevezésem Bécsben, így viszont felülírtam az egészet. Megérte, ráadásul nagyon jó időt, tíz óra negyven percet mentem, ami kárpótolt a nagyatádi csalódásért.”
Réka a sportolást úszással kezdte még óvodás korában. Versenyszerűen sportolt egészen tizenhat éves koráig, naponta két edzésre járt. Ez mind fizikailag, mind lelkileg megterhelte, egy életre elment a kedve az úszástól, sokáig nem is ment uszodába. Ekkor jött a futás, amivel eleinte az volt a célja, hogy formában tartsa magát.
„Elkezdtem utcai futóversenyekre járni, a félmaratonit is teljesítettem. Az öcsém ekkor már triatlonozott, és mondogatta, miért nem vágok bele én is. A kerékpár azonban sosem volt a szívem csücske, sőt bevallom, a mai napig nem az. Aztán lett egy párkapcsolatom, a fiú bringázott, és Ironman is volt. Eleinte közösen tekertünk, ennek köszönhetően sikerült leküzdenem a félelmemet az országúti kerékpározással szemben.”
Amikor megfogalmazódott benne a hosszútávú triatlon gondolta, rögtön edző segítségét kérte a felkészülésben.
„Az edzőm szemei kicsit kikerekedtek, amikor 2017-ben előálltam a tervemmel, hogy egy év múlva már Ironman szeretnék lenni, de belevágtunk.
A triatlonozás mellett futóversenyeken is szokott indulni, elmondása szerint a három sportágból a futás megy neki a legjobban, ez a kedvence.
„Tavaly rész vettem az Ultrabalatonon férfi-női párosban, előtte ilyen hosszan sosem futottam. Az volt a taktikánk, hogy tíz-tizenkét kilométerenként váltjuk egymást, csupán két hosszabb, húsz körüli szakaszunk volt. Sajnos a vegyes párosokat tavaly nem díjazták külön – a férfi-női páros férfikategóriának számít –, pedig harmadikok lettünk volna. Erre az évre kerestem magamnak női társat, így most női párosban fogok indulni.”
Mivel szereti a változatosságot a hosszú futásokban, egy idő után terepre is kimerészkedett.
„Eleinte nem mertem kimenni az erdőbe, mert féltem, hogy eltévedek. Ráadásul mivel eléggé sajátos technikával futok, sokat estem-keltem. A bokám sem túl erős az úszás miatt, ezért sérülésveszélytől tartva sem nagyon erőltettem az ilyen jellegű futásokat. Aztán megláttam a szépségét.”
Olyannyira, hogy terepfutóversenyeken is gyakran áll fel a dobogóra.
„Szeretnék eljutni az Ironman-világbajnokságra, amit minden évben Hawaiin rendeznek meg, és igen nagy kihívás a kvalifikáció. Sokszor amiatt nem tűzöm ki célul, mert anyagilag igencsak megterhelő – de ha hosszútávú tervet kellene megfogalmaznom, egyszer oda szeretnék kijutni. Az idén pedig – ahogyan említettem – a női páros UB, illetve egy újabb Ironman a cél.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!