A tízéves félmaratonista, aki már a felnőttek között fut, és mellette birkózik

Horváth Lóránt (Lóci) egészen kicsiként csöppent bele a futás és a versenyzés világába. „Négyéves koromban kezdtem el futni, az első versenyem Visegrádon a Spartan Race hétszáz méteres gyerekfutama volt” – meséli a kezdetekről.

A fiú szülei, akik maguk is amatőr hobbisportolók, és rendszeresen futnak, az élményszerzés miatt nevezték be Lócit az említett akadályversenyre. Mivel nagyon élvezte, a következő hétre is megcéloztak egy kisebb, környékbeli gyerekfutóversenyt. Néhány héttel később ismét egy újabb következett, és innentől már nem volt megállás.

Lóci édesapja elmesélte, nem az volt a cél, hogy a fiú minél hosszabb távokat fusson, hanem hogy ne unja meg a sportolást, ezért igyekeztek változatos versenyekre járni. A gyerektávokat egy idő után felváltották a középtávú felnőtt- és akadályversenyek.

„A kedvencem az Extreme Rush volt, itt nyolc kilométert futottam a felnőttmezőnyben” – említi a fiú, aki egészen kiskora óta megszokta, hogy sokszor a felnőttek között teljesít.

Elég hamar kinőtte a néhány száz méteres gyerekfutamokat, egy idő után már 5 és 10 kilométereket is gond nélkül lefutott, egyre jobban bírta erővel. Ez annak is köszönhető, hogy nem csupán fut, hanem olyan sportiskolába jár, ahol heti háromszor kétórás birkózóedzése van.

Az édesapa elmondta, kifejezetten atlétikaedzése nincs a gyereknek, velük, a szüleivel szokott futni. Hétvégente családi szokás szerint mindig keresnek egy futóversenyt, ha épp nincs birkózóviadal. Heti három-négy nap tréningje és egy hétvégi versenye van a fiúnak, a köztes napokon általában bicikliznek, fociznak vagy pingpongoznak, így minden napra jut testmozgás.

Lóci az első félmaratoniját mindössze hétévesen futotta Gútán, egy szlovákiai kisvárosban, külön rendezői engedéllyel. A szervező eleinte nem engedte, hogy részt vegyen az eseményen, ő meg olyan csalódott lett, hogy elsírta magát. Ez hatott, végül saját felelősségre indulhatott.

Az édesapa megerősítette, hogy nem volt különösebb veszélynek kitéve a fiú, lévén akkor már évek óta stabilan és biztosan futott – sikeresen teljesítette is a távot. Felvetődik azonban a kérdés, nem káros-e egy ennyire fiatal szervezetnek a hosszú futás okozta terhelés.

„Kikértük sportorvosok, többek közt dr. Pavlik Gábor professzor véleményét is. Neki az volt az álláspontja, hogy ha a gyerek bír ennyit futni, és bizonyos feltételek biztosítva vannak hozzá, mint például jó futócipő és megfelelő állóképesség, valamint valóban csak annyit fut, amennyit bír, és előtte-utána megvan az orvosi kontroll, akkor a gyerek ízületei nem sínylik meg ezt a fajta terhelést.”

Az édesapa hozzátette, fokozatosan, apránként, lassan magasabbra téve a lécet jutottak el idáig, nem hirtelen jött ötlet volt: „Ha úgy alakult volna, vagy bármikor úgy alakulna, hogy nem bírja, megállnánk, és feladnánk a versenyt. Fontos továbbá megjegyezni, hogy mindig szülői felügyelet mellett fut, tehát mindig ott futunk mellette a versenyeken is, vigyázunk rá.”

Lóci legutóbb március 13-án, tizedik születésnapja alkalmából indult a páfoszi félmaratonin, Cipruson.

„Viharos, jégesős időben rajtoltunk, de nem okozott problémát – idézi fel. – Azért voltam benne biztos, hogy meg tudom csinálni, mert már hétévesen is futottam félmaratonit. Az volt a célom, hogy két óra alatt teljesítsem. Végül egy óra ötvennégy perc alatt sikerült.”

Következő versenye Ráckevén a Kis-Duna Maraton lesz, amelyen a 10 kilométeres távon indul. Hétéves öccse is rendszeresen fut, bár értelemszerűen kevesebbet, mint Lóci. A család folyamatosan be van táblázva futó- és birkózóversenyekkel, ez utóbbiban is szépen teljesít a fiú. Arra, hogy milyen álmai és tervei vannak futással kapcsolatban, a következőt válaszolta: „Hogy sok pénzt kapjak érte.”

A fiatal tehetség futásait a „Lóci megcsinálja” Facebook-oldalon lehet követni.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN- HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!