FutóKörKép: profi húzás vagy divatozás futóedzővel dolgozni?

Őry István: A tapasztalatom alapján bizonyos sportmúltja mindenkinek van, aki kisebb-nagyobb leállás, szünet után újra elkezdene mozogni, és a futást választja. A többségünk úgymond cél nélkül kezdi el, lefutna egy szigetkört, ami ugye öt kilométer, és az is nagyon jó, ha az elegendő neki. Úgy vettem észre, nem a célok nagysága okán keresnek a futók edzőt, sokkal inkább akkor, amikor az illetőnek nincs elegendő ideje (vagy türelme, de inkább ideje) ahhoz, hogy a megszerzett információkat megszűrje, feldolgozza és eldöntse, neki az interneten és mindenhonnan érkező, egymásnak sokszor ellentmondó adatok tengeréből mire lehet szüksége. A többség egyszerűen időt spórol azzal, hogy edzőt keres.

Blaskó Mihály: Biztosan jó dolog, ha van edződ – mondom én, akinek nincs. Ha nyugodtabb vagy attól, hogy van visszaigazolás a teljesítményedről, valaki ellenőrzi, eleget futottál-e, akkor az jó dolog, ezt el tudom képzelni. Ahogy azt is, hogy sok futónak az kell, megmondják neki, mit kell tennie.

Ferenczi István: Sokáig úgy voltam vele, nem, nincs szükségem rá, de egy ideje foglalkoztatott a gondolat, milyen lehet edzővel felkészülni. Nem az információk közötti keresgélés, hanem konkrét cél miatt kerestem edzőt: szeretném az UltraBalatont 24 órán belül teljesíteni. Megismertem Maráz Zsuzsit, elvállalt, és néhány hónapja együtt dolgozunk. Már érzem a változást, a fejlődést is. Korábban megesett, hogy felhívott Blaskó Misi barátom: tekerjünk le a Velencei-tóra, fussuk körbe és jöjjünk vissza – 130 kilométer kerékpár, harminc kilométer futás. Szerettem ezeket a spontán őrületeket, de mióta Zsuzsi az edzőm, tudatosabban dolgozom.

Blaskó Mihály: Ezen gondolkodtam már sokat én is: ki a jó ultraedző? Aki sok ultrát fut? Vagy aki elvégzett egy néhány hetes gyorstalpalót? Mit ad hozzá egy edző, amit te magadtól nem tudnál?

Ferenczi István: Nekem Zsuzsi irányítása mellett több a feladatos futásom, több minőségi futást végzek. Ezeket magamtól aligha csinálnám.

Maráz Zsuzsanna: Ennyi idő és tapasztalat után eljutottam oda, hogy tudom, mire lehet szükségem, milyen az én edzésmódszerem, ami nekem megfelelő, de ehhez merítettem azokból az élményekből, melyeket átéltem. Végiggondoltam, mi váltott ki belőlem jó hatást és mi nem. Hét versenyzőm készül a Spartathlonra, a táv ugyanaz, a célhoz vezető út viszont mindenkinek más: a felkészülést befolyásolja, ki hány éves, milyen alkat, mióta fut, mennyi terhelést képes elviselni, mennyit képes megcsinálni a munkája mellett, milyen mentális állapotban van – az edzésprogramot ezer tényező befolyásolhatja. Csapatban készülünk, de a feladatokat személyre kell szabni.

Ferenczi István: Mióta Zsuzsi az edzőm, pontosan megvannak a feladatok, és képes vagyok sokat futni, de néha nem esik jól, amit teljesíteni kell, de mert tudom, van kontroll, akkor is megyek, amikor megállnék, ha magam vagyok csak. Hatalmas különbség számomra, hogy nagyon szigorú pulzuskontroll mentén dolgozunk, és sok feladatot kapok, ezeket nem csinálnám, ha nem az edzőm mondaná. Több minőségi futás szerepel az edzéseimben: iramváltások, a feladatok lépcsőzetes felépítése, úgy általában a futásaim heti össztávja is emelkedett. Más így, mint amikor egyedül csináltam.

Őry István: Arra is jó, hogy felhívja a figyelmet, ha bizonyos tudás már nem naprakész, nem érvényes, túlhaladta az idő. Még ma is találkozom azzal, hogy edzés előtt és után a statikus nyújtás milyen hasznos, pedig ma már tudjuk, hogy edzés előtt kifejezetten előnytelen, edzés után pedig ha túl intenzíven vagy hosszan végzik, akkor növelheti az izomrostokban az edzés hatására létrejövő mikrosérülések mértékét. Inkább a dinamikus bemelegítést javasoljuk, én mindig ezt mondom a tanítványaimnak, a nyújtás is dinamikus. Nem mindenki követi a legfrissebb híreket, a mozgással kapcsolatos új kutatások eredményét, és ami húsz éve bevett szokás volt, ma okozhat kellemetlen fájdalmat.

Maráz Zsuzsanna: A kölcsönös bizalom az alapja mindennek, ha az meginog, akkor véget ér a kapcsolat. Én is rábíztam magam a mindenkori edzőimre. Most meg már azon vagyok, hogy a versenyzőim bízzanak bennem – van olyan, akit egy évig nem láttam, de az online térben nagyon jó, szoros munkakapcsolat alakult ki közöttünk.

Ferenczi István: Nekem megvan a konkrét elképzelésem. Elsőre szintidő alatt akartam körbefutni a Balatont, és sikerült is 31 és fél óra alatt célba érnem. Második alkalommal ebből faragtam hat órát, huszonöt és fél, és most huszonnégy órán belül szeretném teljesíteni. Nagyon kíváncsi voltam, milyen edzővel dolgozni, és a Balaton nagyon kemény verseny, sok minden közbejöhet, de ha elérem a célom, biztosan azt gondolom majd, megérte edzővel dolgoznom.

Maráz Zsuzsanna: Nagyon jó érzés célba érni, teljesíteni, amit az ember eltervezett, de felülmúlja az az élmény, amikor a tanítványom sikeres. Megesett, hogy második helyen végeztem, és a dobogón előttem és mögöttem lévő is a versenyzőm volt. Ez maga a csoda, ahogyan az is, amikor tavaly a Korinthosz 160 kilométeres versenyén tanítványommal, Erős Tiborral egyaránt pályacsúccsal győztünk. Ez az edző-tanítvány győzelem edzői pályafutásom legkülönlegesebb pullanata. Volt olyan is, hogy elfáradtam a versenyen, a párom bekiabált: gondoljak a tanítványokra, de ne egyszerre, hanem külön-külön, egyesével. Hallgattam rá, magam elé képzeltem az arcokat, és azon merengtem, mit szólnának, ha feladnám? Muszáj tartanom magam, figyelnek, látnak engem, velem vannak, és ezzel a gondolattal ők segítettek át a nehezebb pillanatokon. Ha pedig a pálya szélén szorítok az enyéimnek, akkor eksztázisban vagyok, alig tudok viselkedni.

Blaskó Mihály: Ma is megosztom a tapasztalataimat azokkal, akik megtisztelnek a kérdéseikkel. De szeretem a munkám, ha csak edző lennék, hiányozna a vendéglátás. A futásról, azt gondolom, sokat tudok, de ettől még nem vagyok feltétlen jó edző. A tudományos háttere, az élettani funkciók, mi zajlik a testedben a terhelés hatására – ehhez sokat kellene tanulnom, hogy felelősséggel beszéljek ilyenekről.