Terepfutó-nehézségek Erdélyben: egyedül nem tanácsos edzeni a medvék miatt

A Szovátán élő Fazakas Bíborka a terepversenyeken érzi igazán jól magát, az elmúlt három évben rengeteget fejlődött, ami többek között edzőjének, Lőrincz Olivérnek köszönhető.

„Gyerekkoromtól az életem része a sport – mondta a Csupasportnak az erdélyi Fazakas Bíborka. – Édesapám testnevelő volt, én is testnevelő tanár lettem. Futni mindig is szerettem, nem igényel extra eszközöket, időjárást, helyszínt, nagyjából bármikor és bárhol űzhető. Így a kislányom születése után kézenfekvő volt, hogy a futást választom, ekkor kezdtem komolyabban foglalkozni vele.”

Mivel mindig szeretett mozogni, már az első versenyeit élvezte, s hamar megfelelő szintre jutott. Aszfalton kezdte, ott szeretett volna ultratávokat teljesíteni, részt is vett egy száz kilométeres versenyen, de a közelmúltban rájött, hogy a terep az igazi világa, itt érzi igazán jól magát. Az utóbbi három évben sokat fejlődött, és olyan eredményeket ért el, amelyekkel teljes mértékben elégedett. Az első maratoniját nyolc éve aszfalton Kolozsváron teljesítette, de ugyanebben az évben a Hargita Trail maratoni távját is lefutotta, itt érezte először, hogy neki való a futóversenyek világa.

„Úgy éreztem, ahogy egyre nehezebb lesz a kihívás, annál jobban megy a futás. Minél technikásabb és hosszabb a pálya, annál jobban szeretem, emiatt elég hamar az ultrák irányába fordultam. Az elsőt négy éve futottam, egy huszonnégy órás terepverseny volt, meg is nyertem. Persze nem volt világszínvonalú a mezőny, de nagy élményt jelentett elsőre ilyen jellegű kihívást probléma nélkül teljesíteni. Azóta ötven-száz kilométeres távokat futok, erősödni szeretnék.”

Három és fél éve dolgozik Lőrincz Olivérrel, amióta ő az edzője, egyszer sem volt sérült, s folyamatosan fejlődik. Elmondása szerint élete egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdte a közös munkát a trénerrel.

„Testnevelőként alapvetően értek a sporthoz, az edzéselmélethez, de teljesen más, amikor valaki kívülről, hozzáértő szemmel irányít. Tudtam, hogy szükségem van egy edzőre, ha tovább szeretnék fejlődni. Olyan szakembert kerestem, akire fel tudok nézni, akit elfogadok, és az sem gond neki, hogy távol élek – fogalmazott. – Egyébként Erdélyben, Szovátán lakom, itt gyönyörű erdőkkel és hegyekkel vagyunk körülvéve, szóval adta magát, hogy a terepfutás felé fordulok.

Való igaz, sok medve él a környéken, így egyedül nem is tanácsos a szabadban mozogni. Mondjuk, nem is megyek a sűrű, fás, bokros részekre, inkább a belátható dombokon edzek. Szeretem a nehéz körülményeket, szerencsére Erdélyben nincs hiány belőlük.”

Kedvenc versenyei a Bukovina UltraRocks, a Transylvania 100, a Hargita Trail, a Fogaras Rocks és a Maraton Bate Toaca. Aki Erdélyben színvonalas eseményeken szeretne részt venni, annak előszeretettel ajánlja ezeket a viadalokat. Ebben az évben eddig öt versenyen vett részt, közülük kiemelkedik az 55 kilométeres Primavera Trail Race, az 54 kilométeres Mátrabérc Trail és a 112 kilométeres Ultra Trail Hungary.

A Primaverán az elmúlt évben már részt vett, igaz, akkor a hosszabbik távon indult a nyári melegben, egyben ez volt az országos bajnokság is. Az idén ez volt az első ultraversenye, ideális körülmények között, végig erősnek érezte magát. Szerinte nem volt olyan erős a mezőny, ezért a saját versenyét tudta futni, jól sikerült az erőbeosztás és a frissítés is.

„Úgy hallottam, Magyarországon a Mátrabérc az egyik legnehezebb terepverseny, bár Olivér azt mondta előtte, hogy ne legyek berezelve, nekem nem lesz nehéz technikailag – folytatta Fazakas Bíborka. – Örültem, hogy legalább egy kicsit saras volt a pálya, mert egyébként nem volt túl technikás. Összességében azért a szint és a táv miatt nem volt könnyű. Öröm volt Magyarországon versenyezni, megismerkedhettem sok magyar futóval, ráadásul második lettem, így az eredmény miatt is boldog voltam.”

A júniusi 112 kilométeres Ultra-Trail Hungaryn remek teljesítménnyel, 14:32:02-es idővel a második helyen végzett. Már három évvel ezelőtt is megpróbálkozott ezzel a versennyel, de 90 kilométernél fel kellett adnia. Ez a tüske megmaradt benne, azóta azt érezte, hogy befejezetlen ügye volt a versennyel.

„Stresszes volt nekem az idei UTH, végig azon gondolkoztam, vajon bírom-e végig, vagy ismét kiesek, mint legutóbb. Emiatt végig kínlódás volt, magammal harcoltam. Sosem volt még ilyen korábban, ám egy percét sem élveztem a versenynek. Nagyon elégedett vagyok a második hellyel, amikor beértem a célba, boldog voltam, hogy megcsináltam.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!