Magát is meglepte a pályacsúccsal az Ultra Lupa-tó férfi győztese

A győzelmet tűzte ki célként a rajt előtt?
Titkon az volt a vágyam, hogy a dobogón végezzek – mondta a Csupasportnak Mátyás Bence. – Arra azonban nem gondoltam, hogy meg is nyerhetem a versenyt. Az Ultra Lupa-tó speciális esemény, ugyanis Tahitótfalu és Vác között komp viszi át a futókat, ez alatt van idő a pihenésre és a frissítésre. Úgy terveztem, hogy itt letudom a frissítésem, utána már nem tartok pihenőt. Félmaratoni távig remek volt minden, négy harmincötös ezreket produkáltam, bár megijedtem, nehogy elfussam magam, s ez visszaüssön a későbbiekben, hiszen még majdnem kilencven kilométer hátra volt.

Voltak hullámvölgyei?
Nagymarosnál volt kisebb holtpontom, gyomorproblémával küzdöttem. Nem kívántam szilárd ételt, folyamatosan azt éreztem, hogy szomjas vagyok, rengeteg ittam, csak úgy lötyögött a hasamban. Ezután dupla mennyiségű sótablettára váltottunk, ezzel sikerült megoldanunk a problémát. Körülbelül fél óráig tarthatott ez a kellemetlen állapot. Utána nem volt nagyobb holtpont, talán nyolcvan kilométernél valamelyest lelassultam.

Mivel kerekedett a mezőny fölé?
Hetven kilométernél hárman mentünk elöl, ekkor azt éreztem, hogy itt akár igen jó eredményt is elérhetek. A többiekkel ellentétben rendben volt a mozgásom, nem fáradtam annyira, valamint fejben is teljesen jól éreztem magam. Szerintem ez utóbbi volt a fő tényező, a versenyt azért tudtam megnyerni, mert mentálisan százszázalékosan odatettem magam. Nagyon örülök a győzelemnek, az csak plusz, hogy megdöntöttem a tavalyi pályacsúcsot.

Az időeredményem felülmúlta a várakozásaimat.

Az éjszakai futás hogyan tetszett?
Mivel 2020-ban futottam le az első ultratávom, és 2021-ben vettem részt az első ultraversenyemen, mondhatom, hogy még új vagyok ebben a világban. Az eddigi versenyeim mind körözősek voltak, olyan még nem volt, hogy A-ből B-be kellett érnem. A győzelemhez kellett az is, hogy három hete a csapatunkkal kimentünk a Dunakanyarba edzeni, este tíztől hajnali négyig futottunk. Sok minden kipróbáltunk, amiről úgy gondoltuk, hogy hasznos lehet a versenyen.

A gyomorprobléma mellett esetleg más is megnehezítette a dolgát?
Szob környékén valamelyest erősebb szembeszéllel találkoztunk, ez is megnehezítette a dolgunkat. Egyébként profi módon kitáblázták az útvonalat, kiváló volt a rendezés. Az első helyezett előtt végig ment egy kerékpáros felvezető, így nem kellett az útvonalra koncentrálni. Tökéletes verseny volt.

Negyedórával előzte meg a második helyezettet, mekkora volt a harc?
Hetven kilométerig nagy csata volt az első három között, majd megelőztem Varjassy Szilvesztert, s egészen kilencven kilométerig Belej-Fekete Bálinttal küzdöttünk az első-második helyen. Ekkor átvettem a vezetést, s már nem engedtem ki a kezemből a célig. Az utolsó tizenöt kilométeren tudtam tempót váltani, és pályacsúccsal állhattam fel a dobogó legfelső fokára.

Milyen céljai vannak?
A Postás SE színeiben versenyzem, az edzőm Petres Margit, a szakosztályvezető Csiszár Gábor, aki Bódis Tamás csapattársam munkáját is irányítja. Azt hiszem, ennél profibb szakmai stábot kívánni sem lehetne. Az augusztus az örömfutások ideje, ősszel pedig félmaratoni és maratoni távokon versenyzem. Hosszabb távok nincsenek tervben, maximum egy-két hat- vagy nyolcórás versenyen veszek részt. Jövőre a tizenkét órás eredményemen javítani szeretnék, illetve vagy a Korinthosz 160 vagy a MyWay 160 kilométeres távját szeretném teljesíteni. Ami távoli cél, és nagy vágyam, az a Spartathlon. A legendás görög verseny lenne a csúcs nekem.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!