Tavaly legyőzték a körülmények, idén új ötletekkel készül az UTMB-re

Györgyi Gábor terepfutó az elmúlt években több nívós külföldi és hazai eseményeken vett részt. A Csupasportnak mesélt a versenyeiről a koronavírus-járvány berobbanását megelőző évtől egészen mostanáig.

„2019-ben három hosszú terepversenyen vettem részt. A Madeira Island Ultra Trail egy száztizenöt kilométeres esemény, 7200 méter szinttel fűszerezve. Madeira szigetét átszelő, gyönyörű környezetben rendezett verseny, eléggé technikás pályával. Határozott jellemzője, hogy rengeteg lépcsőt kell leküzdeni, és akadnak eléggé meredek szakaszok is, ezért tériszonyosoknak nem ajánlom a hosszútávot! Az útvonal csodás, nagyon látványos, több helyütt vadregényes, a végén klassz élmény egy meredek hegyoldalon, háromszáz méterre az óceán fölött futni. A második versenyem az Alpokban volt, ez egy százhatvan kilométeres megméretés, amely majdnem tízezer méter szinttel párosult. A Swiss Alps nem számít nagy versenynek, ám egyre népszerűbb.

Jól futható a pálya, nem mondanám technikásnak, ám háromszor is szakadék fölött százötven méterrel kell függőhídon átkelni, ahol kileng a híd. Nem mertem lenézni a mélybe.

A táj lenyűgöző, az Alpok legnagyobb gleccsere mellett is futunk, a szervezők természetesen nagyon segítőkészek. Mivel ritkán volt péksüti vagy szendvics a frissítőpontokon, a gyomrom kicsit rosszalkodott, ám a verseny nagy élményt adott. A franciaországi Pireneusokban rendezett, 8700 méter szinttel megspékelt, százhetvennégy kilométeres 100 miles Sud de France az egyik kedvenc versenyem lett. Maximum háromszázan indulhatnak rajta, gyönyörű a környezet, eleinte magashegyi, később már tengerközeli útvonalon, technikás ösvényeken kell haladni. Előfordult, hogy egy kis faluban a helyi óvodások szurkoltak nekünk, az nagyon jólesett. Épp napkeltekor értem a földközi-tenger-parti célba, amivel végül nagy szerencsém lett. A homokos tengerpart mögött kelt fel a nap, százhetvennégy kilométer megtétele után egyszerűen leírhatatlan volt a látvány.”

Györgyi Gábor a koronavírus-járvány kirobbanásának évében két említésre méltó eseményen vett részt. A 152 kilométeres börzsönyi Kört másodszor teljesítette, ám most először esős körülmények között.

„Emiatt küzdelmes lett a vége, s itt derült ki igazán, hogy mekkora akaratereje van az embernek. Éjjel néhány órán át túl lazára vettem, később kénytelen voltam összeszedni magam. Ekkor több órán keresztül leszegett fejjel mentem előre az esőben. Ez a verseny lelkileg volt tanulságos számomra. A második privát kihívás volt az Alpokban, a Ortler Höhenweg. Külföldön nincsenek úgynevezett instant körök, ám ez a verseny a hazai körökhöz hasonló. Az olasz-svájci határon százhúsz kilométer hosszú, igazán látványos útvonalról beszélünk, amely mára nevet szerzett magának. A legalacsonyabb pont ezeregyszáz méter, ám a teljesítés során háromszor is háromezer méter fölé kellett felkapaszkodni. Nem figyeltem az időt, csak az élményért mentem.

Éjszaka nagy kihívást jelentő gleccsereken kellett átkelni, ott egyszer hibáztam is. A tenyeremen kicsi, ám maradandó sérülés keletkezett.”

Tavaly a koronavírus erőteljesen része volt a mindennapoknak, Györgyi Gábor ennek ellenére három nagyobb versenyen is részt tudott venni. Az első a francia La 6000D, amely egy 67 kilométeres esemény, 3400 méter szinttel kiegészülve.

„Nagy hagyományú, közkedvelt versenyről van szó. Különlegessége, hogy hétszáz méter magasan fekvő völgyből indulva háromezer méter fölé vezet az út, ahonnan persze vissza is kell futni. A hosszú emelkedők, lejtők miatt nem kíméli a combokat. Gyönyörű a kilátás és profi a szervezés. Útközben élveztem a helyiek szurkolását, ám a csúcs az volt, amikor egy meredek kaptatót kellett leküzdeni épp a 3050 méteren lévő tetőpont előtt.

Életem második UTMB-je felemás élményt adott, mivel száz kilométernél kiszálltam.

Csalóka volt az időjárás: kinézetre gyönyörűnek tűnt, ám nekem túl hideg volt. Egy idő után a torkom is megérezte, nem esett jól éjjel a háromfokos víz és a napközbeni hűs szél. A frissítőpontok sem voltak hibátlanok. Normál esetben a mezőny vége mögött harminc-negyven perccel haladó versenyzőt is elegendő választéknak kellene várnia, ám itt nem így volt. Mire a száz kilométeres ponthoz értem, úgy éreztem, hogy ilyen körülmények között nem tudnék eljutni a célig. Veszélyes lehet akár éjjel elfogyni, annak pedig semmi értelme, hogy menjek további harminc kilométert, s azután adjam fel. Utólag is úgy érzem, hogy helyes döntést hoztam. A harmadik a Szlovéniában rendezett százhetvenhét kilométeres Ultra Trail Julian Alps nevű esemény volt, amelynek köszönhetően jó szájízzel zártam az elmúlt évet. Remek időjárást fogtam ki, és bár gyomorbántalmakkal küzdöttem, szintidőn belül értem célba. Több mint nyolcezer méter a szintemelkedés, remek útvonalat választottak a szervezők. Sportolói szemmel nézve durvának tűnt, hogy százhúsz kilométer után következett egy ezerötszáz méter szintkülönbségű, meredek emelkedő, kemény kihívás volt.”

Györgyi Gábor harmadik alkalommal lesz ott az augusztus 22–28. között rendezendő, 171 kilométer hosszú, 10 040 méter szintemelkedést magában foglaló Ultra-Trail du Mont-Blanc-on (UTMB), egy-egy sikeres és sikertelen teljesítés után reméli, most ismét beér a célba.

„A tavalyi feladásom és a sorsolásos módszer miatt egyáltalán nem izgultam, hogy bekerülök-e a mezőnybe. Korábban mindig izgatottan vártam a sorsolást, ám most nem is követtem. Órák múlva az e-mailjeim között meglepetten láttam, hogy a rajtolók közé sorsoltak. Bízom benne, tanultam a tavalyi esetből, ugyanakkor elismerem, hűvös és esős idő esetén nem fogadnék magamra. Az elejére jobban akarok figyelni, és persze a frissítésre is nagyobb hangsúlyt fektetek. Még nyitott kérdés, de előfordulhat, hogy privát segítőt alkalmazok, ami azt jelentené, hogy öt-hat helyen is adhatna saját frissítést. A tavalyiból okulva talán jó ötlet lenne.”

(Nyitókép: Györgyi Gábor a Madeira Island Ultra Trailen)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!