„Akkor vált rendszeressé a futás, amikor a szülés után visszamentem dolgozni – mondta Pistyur-Kocsis Ágnes. – Tizenkét éve született a gyermekem, én pedig meghíztam, túl kényelmes voltam, keveset mozogtam. Majd amikor ismét az irodában dolgoztam, rosszul éreztem magam a sok csinos kolléganő mellett a nagy méretű ruhákban. Vettem egy biciklit, s egy héten háromszor azzal jártam be dolgozni. Elkezdtem fogyni, majd jött a tél, s megijedtem, hogy megfázom a bringán, de mivel már nagyon megszoktam a mindennapi mozgást, elkezdtem futni. Annyira megszerettem, hogy az életem részévé vált. Nemegyszer előfordult, hogy futva mentem dolgozni.”
Egyre jobban megkedvelte a mozgást, s mindig jött valamilyen kihívás, versenyzési lehetőség. Nem ismert senkit ezekben a körökben, így a közösségi oldalakon belépett egy-két csoportba, új emberekkel találkozott, egyre inkább bekerült a futás forgatagába. Az a cég, ahol akkor dolgozott, az egyik támogatója volt a Vienna City Maratonnak, s minden évben lehetőséget adott a dolgozóinak, hogy részt vegyenek a versenyen, így Ausztriában futotta az első jelentősebb versenyeit, az első félmaratoniját és maratoniját.
„Nagyon komolyan vettem a felkészülést.
Nem edzővel készültem, hanem a BSI által kiadott maratoni felkészítő programból tanultam. Betartottam mindent, pontosan úgy készültem, ahogy le volt írva.
A maratoni hatalmas élmény volt, a rajtnál alig hittem el, hogy ott vagyok. Még akkor is valószínűtlennek tűnt, hogy lefutok negyvenkét kilométert. Futás közben nem volt holtpont, szépen végigmentem, büszke voltam magamra. Vicces, mert utána a lépcsőn alig bírtam lemenni, manapság pedig már száz kilométereket teljesítek. Változnak az idők.”
„Az erdő sokkal közelebb áll hozzám. Az egész terepszerelem úgy kezdődött, hogy Budakalászon laktunk, s amikor HÉV-vel utaztam, egyszer csak megpillantottam egy hegyet. Addig nem vettem észre, ám akkor kitaláltam, kipróbálom, milyen ott futni. Nem tudtam erről semmit, tíz éve nem volt annyira népszerű a terepfutás, mint ma. Kimentem a csendes, gyönyörű környezetbe, jó volt a levegő, csiripeltek a madarak, remek volt minden. Azt vettem észre, hogy minden alkalommal egyre mélyebben merészkedtem be az erdőbe, egyre több új útvonalat próbáltam ki. Szép lassan, de folyamatosan növeltem a távolságokat, az útvonalak nehézségét, és próbáltam a technikámon, a tempómon is javítani. Mára már oda jutottam, hogy adott esetben százhatvan kilométeres versenyen is elindulok.
Nagyon fontosnak tartom a futásban a fokozatosságot. Minden megtett méter több, mint amit nem teszünk meg. Az első, egyben lefutott kilométer is lehet óriási teljesítmény.
Másrészt azt gondolom, hogy nem kell mindenkinek ultráznia. Sokkal fontosabb, hogy megtaláljuk a hozzánk legjobban passzoló távot.”
Ágnes nem edzővel dolgozik, saját terv szerint készül, ám vannak olyanok, akiknek a tanácsát szívesen elfogadja a felkészülésben. Szépen lassan növelte a távot, ám nem volt egyértelmű, hogy az ultrafutásban leli legnagyobb örömét.
Az UTH-n korábban az 55 kilométeres táv mellett részt vett a 30-ason, a 85-ösön, s idén harmadszor a 112-esen, ahol 17:22:41-es időt ért el.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Győzött a hatórás versenyen, mégsem elégedett magával
Hátborzongató részletek derültek ki az Andrei Mangra elleni támadásról
„Rafa nagysága ennél többet érdemelt volna” – David Ferrernél kiverte a biztosítékot Nadal búcsúztatása
Leszakadt a hó, 20 centis hóréteg borítja a tájat
Ismét nagyot emelkedik az egyik üzemanyag ára
Óriási a készültség az M6-oson: roncsok amíg ellátni Budapest felé, tömegkarambolnál mentenek
Orosz légicsapás ukrán célpontok ellen: Drámai fordulat a határnál
Rodri: Messi minden idők legjobbja
Látványos felvétel, így törtek össze az autók az M6-oson a brutális tömegbalesetben - videó
Női kézi El: német, lengyel és francia ellenfelet kapott a Mosonmagyaróvár
Elismerte az UEFA, nagyot hibázott a videóbíró
Az utolsó dartsverseny következik a PDC-vb előtt
