Spartathlon: Kurosz és a Kuroszon kívüli világ

A görög futólegenda, Janisz Kurosz 1984. szeptember 30-án hajnalban 20 óra és 25 perces eredménnyel ért célba a Spartathlonon. Ez az abszolút csúcs a 246 kilométeres verseny történetében, megközelíteni is csak egyetlen ember tudta – természetesen maga Kurosz, aki 1990-ben 20:29:04 órával nyert, azaz mindössze négy perccel és négy másodperccel maradt el az űridős rekordtól. A következő, sorban harmadik eredmény már több mint nyolcvan perccel gyengébb, a negyedik pedig csaknem másfél órával. A tényszerűség kedvéért jegyezzük meg, utóbbi két időt megint csak Kurosz futotta...

Mindez azt jelenti, hogy 1984-ben a görög sportoló 4 perc 58 másodperces ezreket futott, csaknem egy teljes napon keresztül.

Tényleg csak érdekességként nézzük meg, más távokon mi a „kilométeres” rekord.

A férfi 100 méter világcsúcsát jó száz év alatt sikerült leszorítani 10.8 másodpercről 9.58-ra, a mostani rekord ezer méterre kivetítve 1 perc és 35.8 másodperc lenne, de ilyen gyorsvonatos száguldást azért még Usain Bolttól sem várhattunk.

A hivatalos 1000 méteres rekord még 1999-es keltezésű, a kenyai Noah Ngeny 2:11.96 perc alatt futotta az olaszországi Rietiben.

Az 5000 méter legjobbja az ugandai Joshua Cheptegei, 2020-ban 12:35.36 perccel zárt, ez valamivel több mint két és fél perces ezreket jelent.

Ugorjunk egy nagyot, a maratoni táv királya a kenyai Eliud Kipchoge: bár futott már két órán belül is, azt nem hitelesítették, így a világcsúcs vasárnap óta 2:01:09 óra, kilométerátlaga 2 perc és 52 másodperc. Érdekes, Cheptegeihez képest bő 37 kilométerrel hosszabb a táv, még sincs olyan hű de nagy különbség az ezrek között.

A 100 kilométerrel annyiban bajban vagyunk, hogy az IAAF még nem hitelesítette a 2017-es Spartathlon-győztes Aleksandr Sorokin idei 6:05:41-es csúcsát, így a japán Kazami Nao 2018-as eredményét, a 6:09:14 órát néztük: ez 3 perc és 41 másodperc lenne minden kilométeren (Sorokiné egyébként 3.39).

Lássuk a 24 órás futást, újra a litvánnal: igen friss a történet, hiszen néhány napja volt a veronai Eb, sikerült is elérnünk utána Sorokint, aki elmondta, hogy rossz taktikával kezdett, így „csak” 319.6 kilométerig jutott, ez négy és fél perces átlag. Nem mellékesen a saját rekordját döntötte meg, előtte viszont Kurosz volt a csúcstartó. Ugyanaz a Kurosz, aki még ma is tartja a 48 órás futás csúcsát (473.4 km – kicsivel több mint hatperces átlag), és a hatnaposét is (1036.8 km – vagyis 8 perc 20 másodperces átlag), bár ott néha azért kicsit aludni is kell...

A fenti erőpróbákat a maratoni kivételével többnyire sík, legfeljebb minimális emelkedésű-lejtésű körpályán rendezték, ami természetesen egészen más, mint hegyen-völgyön keresztül futni, ráadásul Kipchogét sem akarta egyetlen kutya sem megcsócsálni, miközben a 3200 méter szintemelkedésű Spartathlonon azért előfordulhat ilyen gikszer – úgyhogy az az 1984-es idő továbbra is elképesztőnek tűnik.

A legenda szerint egyébként Kurosz sok időt nem töltött el a hosszabb versenyeken sem a frissítéssel, olyan gyomra volt, hogy fölöslegesnek tűnt megállnia, menet közben is mindent meg tudott enni.

Ideje a 2022-es Spartathlonon sincs veszélyben, bár éppen tavaly a szintén görög Fotisz Zizimopulosz minden idők ötödik legjobb, azaz a „Kuroszon kívüli világ” legjobb eredményével, 21:57:36 órával nyert. A női csúcstartó pedig a lengyel Patrycja Bereznowska 2017-ből 24:48:18 órával.

A legjobb magyar időkkel és egyéb érdekességekkel majd csütörtöki záró cikkünkben foglalkozunk, de térjünk át a mostani csapatra. Következzen újabb hat remek magyar ultrás, továbbra is a verseny hivatalos honlapja, a DUV és a Spartathlon Magyar Csapat Facebook-oldal volt a segítségünkre.

Káldi Péter (246-os rajtszámmal): Ötvenhárom évesen második Spartathlon-teljesítésére készül, 2017-ben valamivel több mint 35 óra alatt sikerült lefutnia a távot. Az idei hosszabb kihívások között Ultrabalaton és Kassa–Miskolc verseny szerepel, de az elmúlt években számos ismert viadalon állt rajthoz, többek között Korinthosz 160, Ultra Lupa-tó, Mamma Montana is szerepel a listán, és a Piros 85 céljában is többször lehetett találkozni vele. Első ultráját, a FélBalatont már 2013-ban lefutotta.

Büki Tivadar (262-es rajtszámmal): Negyvenkilenc éves, szintén „másodikos” spartathlonista, 2018-ban 31 és fél óra alatt ért célba, ezúttal is kísérő nélkül fut. Athénban szerepelt már 24 órás körözős eseményen is, akkor a Csupasporton úgy fogalmazott, az egy olyan verseny, amire az ember azért érkezik, hogy mindenkit bedaráljon, megelőzzön, a Spartathlon pedig a nagy kaland, ahol vízzel kínálod a futótársad, és a hogylétéről érdeklődsz. Jól ment az athéni versenyzés is, hiszen ott 2020-ban a negyedik helyen végzett, de volt már első a sárvári 6 órás, második pedig a sárvári 24 órás futáson.

Cserpák Tamás (268-as rajtszámmal): Igencsak elismerésre méltó eredményekkel büszkélkedhet az 1978-as születésű nyíregyházi futó, aki már huszonévesen maratonit teljesített, majd a triatlont is kipróbálta. Kétszer is harmadik lett a Balaton Szupermaratonon, majd az Ultra Tisza-tón, az Ultrabalaton Trailen. Tavaly az Ultra Lupán, ebben az évben pedig az UTT-n végzett a második helyen. A hagyományos Ultrabalaton is megvolt már többször, remek eredményekkel – most pedig jöhet az első Spartathlon.

Boros Linda (275-ös rajtszámmal): Az éjszakai futásokat jól bírja, és az elmúlt öt évben fokozatosan építette fel magát, hogy a Spartathlonra is eljuthasson – tudtuk meg a nyár közepén a háromgyermekes futótól, aki hatalmas előnnyel nyerte meg a 109 kilométeres Ultra Lupát. „A víz mellett kólát is ittam, s most fordult elő először, hogy kávét is fogyasztottam futás közben. Kíváncsi voltam, milyen hatással lesz rám, s azt kell mondanom, hogy jól működött” – említette az úttörőnek szánt frissítést. Három éve győzött a taubertali 100 mérföldes versenyen, azóta harmadik lett a hasonló távú Korinthosz 160-on és a 130-as UTT-n, az említett csodás Lupa-siker pedig kellő önbizalmat adhat az athéni indulásra, pláne a spártai célba érésre.

Erős Tibor (285-ös rajtszámmal): Hihetetlen eredmények, mindössze három év alatt. A 46 esztendős futó ugyanis csak 2019 óta ultrázik, a balatonfüredi 6 óráson második lett, és ez kellő lökést adott neki, hogy megcélozza a Spartathlont. Addig persze volt néhány megálló: győzelmek a 100 kilométeres magyar bajnokságon, siker pályacsúccsal a Korinthosz 160-on, második hely az Ultrabalatonon. „Nekem ez az ezüstérem fényesebb az aranynál, nem kell szégyenkeznem, ha Bódis Tamás mögött ilyen eredménnyel ér valaki célba” – mondta akkor honlapunkon. Bekerült a 100 kilométeres válogatottba is, négyhetes svájci edzőtáborban készült az év második felére. Jöhet az első Spartathlon, edzője, Maráz Zsuzsanna kíséri a hosszú úton.

Lesti Bertalan (301-es rajtszámmal): Tizenkét éve fut, és jó darabig csak a maratoniig tervezett, de egy rosszkor, avagy éppen jókor jött útfelújítás az Ultrabalaton, ezáltal a hosszabb távok felé sodorta. „Nem akartam versenyekre járni, sohasem feküdt nekem ez a világ, de gyorsan rájöttem, hogy a futóversenyek nem egyenlőek pusztán a versengéssel – a közösségi élményt találtam meg bennük„ – fogalmazott néhány hete a Csupasporton. A 45 éves futó teljesítette az UB-t, és reméli, a Spartathlonon is akár mosolyogva, akár kínlódva, de célba ér.

A Spartathlon-felvezetés első részében a várható magyar esélyekről, a másodikban pedig a görög verseny népszerűségéről írtunk.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!