Először vett részt a magyar válogatott a Backyard Ultra-világbajnokságon, s rögtön kiváló eredményt ért el: a 6706 méter hosszú pályának minden órában nekiindulva 599 teljesített körrel a harminchét részt vevő ország közül az előkelő hatodik helyen zárt.
Ráadásul világrekordot döntött a magyar csapat, ugyanis a tizenöt futó mindegyike legalább harminckét kört teljesített.
Nagyon tetszett, hogy a magyar futók tűzön-vízen átmentek volna egymásért, csodálatos, hogy meg tudtuk javítani a világrekordot. Ha Csécsei Zoltán teljesen egészséges, ha Geszti Péternek nem kell hazautaznia, vagy ha egy kicsit jobban összejönnek a dolgok, talán még jobbak is lehettünk volna. Azonban félreértés ne essék, így is teljesen elégedett vagyok, és büszke a futóinkra. Azonban már előre kell nézni, két év múlva jön a következő világbajnokság. Jövőre egyéni vb az Egyesült Államokban, kérdés, hogy ki tud kiutazni, valljuk be, drága mulatság egy amerikai túra. Azonban a környező országokban is egyre több a Backyard-verseny. Ausztriában és Szlovákiában is akad ilyen jellegű megméretés, s habár jelenleg ebben a szakágban egyértelműen jobbak vagyunk náluk, minél több a verseny, annál jobban lehet fejlődni.
Mi a helyzet a Backyarddal Magyarországon és a világon?
Folyamatos a fejlődés, nem csodálkoznék, ha két év múlva a következő vb-n már ötven nemzet venne részt. Nagy az érdeklődés, vannak különböző újítások, folyamatosan gondolkodnak a szervezők. Én magam is ezt teszem, minél magasabb szintre akarom emelni a magyar Backyardot. A lányoknak létrehoztam a „Fight! Baby Fight!” eseményt, amely hasonló ehhez, és nagy sikere van. A Backyard egyébként remek csapatépítő is egyben.
Érdekes adat, hogy a magyar válogatott átlagosan 45:31 alatt teljesített egy 6706 méter hosszú kört, ez igencsak gyorsnak számít a többiekhez képest.
Talán túl gyorsak is voltunk. Például Csécsei Zoltán, Geszti Péter vagy Fodor Szilárd egyénileg más taktikával versenyez, most viszont máshogy kellett futni. Jobban be kellett osztani az erőt, kevesebbet lehetett pihenni. A jövőben talán ha lassulnánk, tovább jutnánk. Az UKKO Ultrafutó Fesztivál egy időben ment a Backyarddal, egymás mellett futottak a két rendezvény sportolói, biztatták egymást, s talán ez a drukkolás is felgyorsította a tempót. Rutinnal ez is egyre jobb lesz. Itt tényleg igaz a mondás: lassan járj, tovább érsz. Okosan kell felépíteni a futást, meg kell találni az arany középutat, s mivel szuper emberekről, remek sportolókról van szó, biztosan meg is találják.
A két év múlva esedékes vb-re készülő magyar válogatott keretbe negyven óra alatti teljesítménnyel nem lehet majd bekerülni.
Fodor Szilárd bármikor bármire képes lehet. Annyira erős mentálisan, hogy amikor a teste már nem, a feje viszi tovább. Hatalmas küzdő. Egy kicsit különc, ám fantasztikus sportoló. Biztos vagyok benne, hogy jövőre nagyot lép majd előre, hatvankét óra a legjobbja, ám szerintem a hetvenet is eléri. Ami Csécsei Zoltánt illeti, vele az utóbbi időben folyamatosan tartottam a kapcsolatot, s biztatott, hogy minden rendben lesz a vb-re. Igaza lett. Komoly utat járt be, nagy nehézségeken ment keresztül, le a kalappal előtte, hogy ilyen szinten, ilyen szép teljesítménnyel tért vissza. Elképesztő sportember. Sajnos a vb-re torokfájással érkezett, ez valamelyest hátráltatta, ám hősiesen küzdött, és végigcsinálta. Rájuk és az összes magyar futóra büszke vagyok. Várom, hogy ez a remek eredmény még több futónak meghozza a kedvét, s még nagyobb legyen a merítési lehetőség. Egyre erősebb lesz a magyar válogatott.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!