A HegyiKecskék fiatal futója a versenyzés mellett a környezetvédelem elkötelezettje

„A sport kiskoromtól kezdve szerves része az életemnek – mondja a kezdetekről Málits Péter. – Hétévesen kezdtem öttusázni, egy évvel később már versenyeztem, és összesen tíz évet töltöttem el a sportágban. Ez alatt az idő alatt sok szép eredményt értem el az utánpótlás-korosztályok ranglétráját végigjárva, de ami még fontosabb, rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, amelyeket a sportban és azon kívül is kamatoztatni tudok.”

Péter 2018-tól, öttusázó-pályafutását követően a tanulmányaira helyezte a hangsúlyt, de ebben az időszakban is rendszeresen futott – ez kézenfekvő volt, hiszen a futás az öttusa egyik száma, tehát mondhatni, egész életében űzte a sportágat. Hivatalosan az állóképessége megőrzése volt a cél, gyakorlatilag viszont a versenyszellem mélyebben beépült az életébe, mint gondolta volna. Ebben az időszakban is gyakran részt vett szabadidős futóversenyeken, és egyre inkább a hegyi és terepfutás felé kezdett orientálódni.

A fiatal sportoló számos futóversenyen indult, a felsorolásból nem hiányozhatnak a klasszikusok sem. Egyik kedvenc versenye az Ultrabalaton, amelyet az elmúlt négy év során háromszor nyert meg csapatával. A terep- és hegyifutó-versenyek közül kiemelkedik a pákozdi Szavanna Trail, ahol három alkalommal nyert, és a pályacsúcsot is ő tartja 10 kilométeren.

„Hegyi futásban nemzetközi versenyeken is részt vettem a közelmúltban, amelyek nagyon kedves emlékek. Ezek egyike a Raxlauf, amely az alsó-ausztriai Rax-hegységben volt, és amit az elmúlt két évben egyaránt megnyertem az U30-as korosztályban. A versenyen bőven 1000 méter feletti pozitív szintemelkedést kell legyőznünk, és a pálya karakterisztikája fekszik az adottságaimnak. Ha azonban a legemlékezetesebb versenyt kellene megneveznem, akkor az a már említett andorrai ifjúsági skyrunning világbajnokság. Egyedülálló élmény volt a magyar csapat nagyszerű sportolóival elutazni ebbe a gyönyörű országba, és összemérni tudásomat a világ legjobb hegyi futóival. Mind sportszakmailag, mind emberileg sokat tanultam abban a néhány napban.”

A december 3-án rendezett Lipót Trailen Péter felkészülési célból vett részt. Elmondása szerint azt szerette volna felmérni, milyen irányba halad a jövő évi versenyszezon előtt. Végül nagyon jót sikerült futnia az esőtől ázott, csúszós pálya ellenére is, sőt, kimondottan erősnek érezte magát közben. Az, hogy 1:32:02-es idővel győzött, csak bónusz volt. Az eredmény tovább erősítette a motivációját a következő idényre, hiszen jelentős céljai vannak, nem csupán a hegyi futásban, hanem a természetvédelemben is.

„Ha valamit megtanultam az öttusában töltött évek alatt, hogy a magamra helyezett túlzott nyomás kontraproduktív, és a sportág melletti tartós elköteleződés egyik nagy ellensége.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!