Hogyan érdemes futni, ha mindössze húsz-harminc percünk van?

Kimenjek futni erre a húsz-harminc percre, vagy ilyen kis időre teljesen fölösleges?

Alighanem sok futóban felvetődik a kérdés, amikor úgy alakul az élete, hogy a tervezettnél rövidebb idő marad a mozgásra. A könnyebbik megoldás persze az, hogy nem megy ki, hosszabb idő átöltözni-lezuhanyozni, mint amennyit a futással tölthetne – holott akadnak hasznos lehetőségek is, már ha nem feltétlenül ragaszkodunk aznapra az úgysem megvalósítható maratonihoz.

A fartlek például néhány percre is hasznos lehet. Aki esetleg nem ismerné, röviden annyit róla, hogy iramjátéknak fordíthatjuk, amikor a lassabb szakaszokat erőteljes sprintekkel turbózzuk fel, az arányokat edzettségi állapotunkhoz igazítva. Vagy másik nézőpontból: ha, mondjuk, fél óránk van az aznapi futásra, lehet kicsit lazábbra venni, nagyobb kényelmi szünetekkel, ha viszont csak húsz percünk, érdemes lehet jobban felpörgetni, több gyors szakaszt bevállalni.

Egyáltalán ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy például pontosan száz vagy kétszáz méter legyen a keményebb szakasz, sokkal inkább játszani kell a távolságokkal. Az utolsó perceket lehetőleg persze ne Usain Boltként fussuk, kis pihenés az izmoknak sem árt.

Ha még ennyi időnk sincs, kipróbálhatjuk a „varázsmérföldet”. A bemelegítés és a levezetés között fussunk nagyon erősen egy mérföldet, vagyis 1600 métert szinte tiszta erőből, majdhogynem sprintként, hogy utána úgy érezzük, már csak néhány száz méter maradt bennünk hasonló tempóban. Hogy pontosan miként kell ebből az 5 kilométeres, a 10 kilométeres, a félmaratoni, esetleg maratoni időnkre következtetni, arra itt a jó kis kalkulátor, amelynek segítségével ki lehet számolni, milyen eredményt várhatunk magunktól hosszabb távokon. Kipróbáltuk, nagyjából stimmelt.

Szintén jó ötlet lehet a dombfutás. Keressünk egy olyan dombot, amelyre 30 másodperc vagy edzettebb állapotban – nagyobb dombnak nekivágva – egy perc alatt tudunk felfutni.

Felfutunk, lekocogunk, ismét fel, majd le, és így tovább öt, akár tíz alkalommal, persze a végén levezető futással.

Ha pedig tényleg csak szűk negyedóránk van a mozgásra, mi más jöhetne, mint a régi testnevelésórákról emlékezetes, mindenki által egyszerűen „imádott” Cooper-teszt, amely felett kicsit már eljárt az idő, de a nosztalgiafaktor csodákra képes…

(a runningmagazine.ca nyomán)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!