Futóedzések és versenyek gyerekeknek – mi a megfelelő nekik?

Hogyan érdemes elkezdeni kisgyerekkel a futást?

Gyerekek esetében a legfontosabb, hogy szeressék, amit csinálnak. A sport szeretetének magját a szülők tudják elültetni bennük. Egy kicsi gyereknél még a játékosság a lényeg, semmit sem szabad erőltetni, mert azzal éppen az ellenkezőjét érjük el. Mindent csak játékos formában, szépen, fokozatosan, amilyen a gyerek befogadóképessége.

Olyan, kifejezetten gyereknek szervezett futóversenyekre vigyük őket, ahol jól érzik magukat, és nekik megfelelő táv.

Túl nagy távokkal nem terhelnék egy kisgyereket. Ha van lehetőség rá, olyan versenyre nevezném be, ahol nem hirdetnek ki első, második és harmadik helyezettet, hanem a végén mindenki megkapja a befutóérmet.

Ha kifejezetten futóedzésre szeretnénk elvinni az iskolás korú gyermekünket, milyen fajta edzést érdemes választani?

Egy tízévesnek milyen hosszú távokat célszerű futnia?

Szerintem ekkora gyereknek két-három kilométeres távokat érdemes belőni. Ennél jobban nem terhelném. Később, tizennégy éves korban kezdeném növelni a távot, aztán tizennyolc éves korban megint egy picit jobban terhelni, és így haladni szépen fokozatosan. Azt látom, hogy Magyarországon – kicsit elkanyarodva az élsport irányába – nagyon korán leterhelik a gyerekeket. Főleg, ha látják, hogy van hozzá tehetsége, és nagyon ki akarják hozni belőle, amit ki lehet. Ezzel sok esetben azt érik el, hogy mire odáig jut a gyerek, hogy tudna teljesíteni, kiég, és abbahagyja a sportot.

Mi a helyzet, ha a szülő hosszabb távokra viszi magával a gyerekét, mert képes rá, hogy akár tíz kilométert is lefusson egy versenyen?

Nem szeretnék senkinek a feje fölött pálcát törni, mert minden szülő maga ismeri a gyerekét, és dönti el, mit szeretne vele kezdeni. Lehet, hogy más edzőnek más a véleménye, de nekem ez kicsit sok. Az én meglátásom, hogy nagyon óvatosan, fokozatosan, a nagyon hosszú távú célokat figyelembe véve eddzük a gyerekünket. A hosszú távú cél pedig az, hogy a gyereknek adjon egy alapot, szeresse meg annyira a sportot, hogy felnőttként élete része legyen. Én nem terhelnék egy tízévest nagy távokkal, még akkor sem, ha tudom, hogy teljesíteni tudja.

Edzői pályafutása során gyakran előfordul, hogy kifejezetten futóedzés miatt keresi meg a szülő, hogy foglalkozzon a gyerekével?

Igen, most is van egy tíz- és egy tizenkét éves kisgyerek, akik kifejezetten a futás miatt járnak hozzám. Úgy építem fel az edzésüket, hogy megfelelő legyen nekik, mindig az adott állapotukhoz igazítom. Ha látom, hogy nehezebb napjuk volt az iskolában, nem jó a hangulatuk, fáradtabbak, akkor igyekszem olyan feladatokkal feldobni a futóedzést, hogy észre sem veszik, eltelt az egy óra. Vannak olyanok is, akik a futótechnika javítása miatt jönnek. Azért hozzák el őket a szülők, mert járnak más edzésre, ahol központi szerepet játszik a futás – például kézilabdáznak vagy futballoznak –, ám a futótechnikájuk nem megfelelő, illetve nincsenek is nagyon tisztában vele, hogyan kell futni.

A futómozgást is tanítani kell, ami sajnos nincs meg az általános iskolai testnevelésórákon.

Hogyan működik a kar, milyen a lábmunka, hogyan kell tartanod magad, hogyan kell venned a levegőt. Ezt azért is lenne fontos már gyermekkorban megtanítani, mert ha rosszul rögzül, a későbbiekben nagy kihatással lesz a mozgásra.

Mint aktív szervezője a Regio Játék Kölyök Körök és a Fighters Run Farkaskölykök versenyeknek, hogyan látja, milyen edzettségi állapotban vannak a gyerekek? Kik és mennyien jönnek el?

Hála istennek, egyre többen jönnek, egyre több szülő hozza el a gyerekét. Ezek a versenyek úgy vannak megszervezve, hogy maradandó élményt nyújtsanak az egészen kicsi gyerekeknek is. Mindenki kap befutóérmet, és van lehetőség közös, családi futamra is. Hogy milyen felkészültségűek a gyerekek, ki milyen gyorsan fut, vagy milyen technikával fut, azt nem szoktam figyelni, mert nem az a lényeg. De például a tizenhárom-tizennégy éves korosztálynál már nem mindegy, hogy ki áll be melléjük kísérőfutónak, mert ők már nagyon gyorsak tudnak lenni. Összességében azt látom, hogy abban a családban, amelyben a szülő figyel rá, hogy a rendszeres sport az életük része legyen, a gyerekek sokkal életrevalóbbak, mind fizikailag, mind a habitus szempontjából.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!