Bringázás kisgyerekkel: tippek és buktatók

A szülő a példa! Azt nem állítjuk, hogy mindenki akkora fanatikus, hogy újszülött sarja bukósisakban látja őt először, de azt igen, hogy ha a gyerek élete első napjaitól kezdve természetes, naponta (rendeltetésszerűen) használt és becsben tartott eszköznek látja otthon a kerékpárt, semmi perc alatt felkelti majd az érdeklődését. Aki maga is kerekes, és rajong a tevékenységért, szinte borítékolhatja, hogy porontyai sem maradnak közömbösek a sportág iránt.

Mindenütt jó, de a legjobb együtt! A mózeskosár talán nem, de egy pöpec gyerekülés mindig bringára szerelhető. Első, hátsó, adapterrel rögzített, súlynak (a gyerekének…) megfelelő: kölyök bringaülésből nagyon sokféle létezik, van miből kiválasztani az igényeknek megfelelőt. A vázon szállítást még a sarki kisboltig sem ajánljuk, ugyanis a KRESZ szerint tilos! Elismerjük, nekünk is vannak gyermekkori emlékeink arról, hogy apába-anyába csimpaszkodva a csomagtartón vagy a kormányon csücsülve élvezzük a száguldást, de ezt ma már szigorúan tiltja a szabály.

Vigasztalásképpen hadd tegyük hozzá, hogy az edzésidőnket is összehangolhatjuk a családi együttléttel, például az altatással: ahogy a futók futóbabakocsit, a bringások „gyerekvontatásra” kiválóan alkalmas utánfutót használhatnak erre a célra.

Ha nem túl rázós a terep, mire végzünk a bemelegítéssel, a pici akár már durmolhat is hátul, mi pedig nekivághatunk a hegymenetnek – az erőnövelés ez esetben garantálható.

Kismotor, pótkerekes canga, futóbringa. Nincs is jobb karácsonyi/szülinapi ajándék egy járgánynál. Bölcsis-ovis kortól már rá is ültethetjük kicsinyünket az első kismotorra, pótkerekes vagy futóbringára, sőt a játszótereken vagy le nem betonozott terepen a technikai tudását is igen korán elkezdheti csiszolgatni.

Vannak nagyszerű KRESZ-parkok, de némi kreativitással és használt bójával a kertünkben is építhetünk hasonlót, játékosan megtanítva srácainknak a biztonságos közlekedés alapelveit.

Bringások…bringások mindenhol! Játékszerszámok, játékbringák, biciklis mesék és dalok (sőt használati tárgyak bringaalkatrészből!), később körbetekert játszóterek, majd családi és közösségi tekerések, gyermeksportrendezvények, montiversenyek minifutamai, kerékpárosklubok utánpótlásedzései… Rengeteg alkalmat találhatunk, hogy a legapróbbakkal is megszerettessük a sportágat úgy, hogy minőségi időt is töltünk velük, egyúttal minőségi közösségre is lelhetünk. Nagyon fontos azonban szem előtt tartani, hogy az erőltetéssel csak ellenkező hatást érünk el, hiszen igazán csak azt szereti meg a gyerkőc, amire belső indíttatásból, saját kíváncsiságából és örömére talál rá. Bízzunk a bringázásban, hiszen nagyon sokakkal, főleg a gyerekekkel hamar megkedvelteti magát!

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!