Tavaly után idén januárban is futott egy születésnapi Balaton-kört. Hagyomány lesz belőle?
Mennyire figyelt az időeredményre?
Huszonnégy órát lőttem be, négy századdal még jobbat is futottam. Januárban eléggé időjárásfüggő a dolog, ám szerencsére éppen a terv szerint haladtam. Örültem, hogy a kitűzött célidőn belül értem be, de ha két órával több lett volna, most az sem lett volna probléma.
Milyen volt a futás?
Egyenletes. Volt egy kisebb rosszullét, de nem kellett megállni miatta. Kifejezetten örültem, hogy stabil és élvezhető futás volt, nagyon jó visszajelzés nekem. A barátnőm, Nóra kerékpárral kísért, egyrészt jól elhülyéskedtünk, másrészt lendületesen mentünk, megvolt a feszessége a tempónknak. Egyáltalán nem éreztem, hogy sosem lesz vége.
Jólesett, hogy rengeteg helyen szurkoltak nekünk, sőt sokan bringával még csatlakoztak is hozzánk néhány kilométer erejéig. Ráadásul néhányan fel is köszöntöttek a születésnapomon, ez külön is motivált.
A nagy hideg. De igazából éppen ennek köszönhetem a jó időeredményt, ugyanis annyira hideg volt, hogy nem lehetett sétálgatni. Ami a kihívást jelentette, egyúttal előny is volt.
Mi a következő célja?
A hatnapos világbajnokságig nincs már tervben hosszú futás. Mivel nagyon közel van az esemény, figyelni kell az időzítésre, szigorú edzésterv alapján készülök. Jó úton járok, éppen ott tartok, ahol a terv szerint tartanom kell, a célom, hogy minél jobb állapotban legyek a rajtnál.
Nemrég írtunk Spisák Emilről is, aki szintén januárban teljesítette a privát Ultrabalatont.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!