Amióta a Spartant abbahagyta, négyszer annyit fut, de gondolkozik a visszatérésen

 

Mikor kezdte a futást?
Kétezertízben – mondta a Csupasportnak Krassói Tamás. – Kezdtek felszaladni rám a kilók, és úgy döntöttem, ideje életmódot váltani. Elkezdtem hát magamtól futkorászni, majd az ismerőseim szóltak, hogy menjek el velük versenyezni, tapasztaljam meg, milyen a hangulat. Az első megméretés egyből megtetszett, remekül éreztem magam, aztán kétezertizenháromban lefutottam az első félmaratonomat Siófokon, azóta minden évben rajthoz állok, körülbelül száz verseny van már a hátam mögött. Edző nélkül, a saját tudásom alapján készülök, van, hogy jobban megy, van, hogy kevésbé. Nem tartom magam sem gyors, sem lassú futónak, hatperces ezreket hozok stabilan.

Aztán idővel teljesítette az első maratont is.
Kétezertizenhétben futottam az eddigi egyetlen maratonomat, akkor voltam negyvenkét éves, éppen jó alkalomnak tartottam negyvenkét kilométert lefutni. Egyáltalán nem volt szenvedős, motivált voltam, végig élveztem a futást. Sokan mondták, hogy harminc kilométer környékén jött nekik a fal, nekem szerencsére nem volt hasonló tapasztalatom. Négy óra húsz perc alatt értem be, elégedett voltam az idővel – persze lehetett volna jobb is, de örültem, hogy sérülés nélkül beértem a célba. Nincs kizárva, hogy futok még maratont.

Ahogy elnéztem a képeket, sikeres volt az elmúlt éve, rengeteg érmet szerzett.
Nem is a tavalyit, hanem a 2019-est emelném ki, amikor még Spartan-versenyekre és kerékpárversenyekre is jártam a futóversenyek mellett, így abban az esztendőben valóban rengeteg érmet szereztem. Tavaly többek között két terepversenyen vettem részt, továbbá 2014 óta minden évben ott vagyok a Vivicittán és a Wizz Airen, valamint a Spar Maraton valamelyik betétszámán. Nyolcadik éve minden évben részt vettünk a munkatársaimmal csapatban az Ultrabalatonon, természetesen idén is ott leszünk.

Ha már a Spartant említette, miért nem űzi már?
Kétezertizenhétben kezdtem barátkozni vele, majd egy évre rá itthon teljesítettem minden távból egyet, valamint elindultam más akadályfutó-versenyen is. Aztán 2019-ben teljesítettem egy Trifecta-hétvégét itthon, de voltam Spanyolországban, Olaszországban, Szlovákiában és Romániában is hasonló versenyeken, illetve a görögországi világbajnokságon, ahol szintén minden távon indultam. Így abban az évben öt Trifectát szereztem, ami tizenöt Spartan-versenyt jelentett.

Aztán a következő évben a koronavírus miatt elmaradtak az események, széthullott a csapat, amellyel versenyezni jártam, és miután elkezdték ismét megrendezni ezeket a versenyeket, már nem volt olyan, mint előtte.

Amióta nem spartanozom, nem gyakorlom az akadályokat, több időm marad a futásra. Például amikor űztem az akadályfutást, inkább az akadályok leküzdésére edzettem, és keveset futottam. Akkor körülbelül évi három-négyszáz kilométert futottam, tavaly ez a szám majdnem ezerkétszáz volt.

Milyen versenyeken vesz részt ebben az évben?
Az biztos, hogy a Vivicittán és a WizzAir félmaratonon ott leszek, és májusban Tokajon tervben van egy terepfutás is, majd az Ultrabalaton csapatban. Az első idei versenyem áprilisban, a City Run keretein belül lesz, és gondolkoztam azon is, hogy ismét el kellene kezdenem a Spartant, ám ehhez sokat kellene gyakorolni az akadályokat. Enélkül kockázatos, nagy a sérülésveszély, de nem zárom ki teljesen…

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!