Fogadásból kezdte a futást, most az UTMB-re készül

Mikor kezdte a futást?

Ezerkilencszázkilencvenkilencben, fogadásból – mondta Boncsér Zoltán. – Hobbiszinten mindig futballoztam, és egy aerobikedzőként dolgozó futólánnyal fogadtam, mondván, jobban futok, mint ő. Két hónap múlva összemértük erőnket négy kilométeren, és persze hogy ő nyert. Hét év kellett, hogy le tudjam győzni.

Hogyan folytatta?

Nem sokkal később jöttek az ultratávok.

Sok fórumot olvastam, nagyon tetszettek a versenybeszámolók. A legnagyobb hatással Németh Csaba írása volt rám, az UTMB-ről szólt. El sem tudtam képzelni, milyen a Mont Blanc körül futni, ráadásul százhetven kilométert, több mint kilencezer méter szinttel fűszerezve. Kedvet kaptam az ultrához, az első a Budai-hegységben egy negyvennyolc kilométeres verseny volt. Teljesen végem volt a célba érkezést követően, de nem szegte kedvem. Mindig azon gondolkodtam, hogy min kellene változtatnom ahhoz, hogy jobb legyek. Aztán nőtt a táv, teljesítettem a Mátrabércet, a Piros 85-öt és a Mátra 115-öt is.

Kétezertizenhatban nagy vágyam teljesült, lefutottam az UTMB száz kilométeres CCC távját.

Először voltam a versenyen. Élnek kint barátaink, és már régóta csábítottak, hogy látogassuk meg őket, így összekötöttük a látogatást a versennyel. Korábbról ismertem az eseményt, tudtam, hogy évről évre sok magyar vesz részt rajta. Tartottam tőle, hogy milyen lesz a hidegből a melegbe utazni, és így futni, de jól sikerült az akklimatizáció. A pálya elég technikás volt sok szinttel és meredek talajjal. A meleg egy kicsit „megevett”, és a frissítést is elrontottam. Túl sok szénhidrátot és kevés folyadékot vittem be. Negyvenöt kilométernél a gyomrom rosszalkodott, ám hetven környékén helyrejött. Összességében elrontott verseny volt, de örülök, hogy teljesítettem. Ebből is tanultam.

Ha jól tudom, van valaki, aki igencsak motiválja a futásban…

Igen, a feleségem. Annak idején terepfutóversenyeken rendre találkoztunk, jobban futott, mint én, motivált, hogy utolérjem. Egyre többet futottunk össze, majd össze is kötöttük az életünket. Azóta több versenyt is teljesítettünk együtt, egy időben ő írta az edzéstervemet.

Rengeteget köszönhetek neki, elképesztően motivál, nélküle nem menne így a futás sem.

Az év eleje óta edzővel készülök, nagy terveim vannak. Régi vágyam, hogy az UTMB teljes, százhetvenegy kilométeres távját fussam le – ha minden jól sikerül, idén összejön. Kisorsoltak, így most erre készülök keményen. Ennek a felkészülésnek volt az első lépcsőfoka a Transgrancanaria, majd júniusban következik a Lavaredo Ultra Trail, aztán szeptemberben az UTMB. Futópályafutásom csúcspontja lesz az a verseny.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!