Ideiglenesen megvakult, és mozgásképtelenné vált, most futóversenyt nyert

Mikor kezdte a futást?

Körülbelül öt éve kezdtem rendszeresen futni – mondta Fülöp Zsófia. – A három terhességem után meghíztam, és mindenképpen le akartam fogyni. Két kilométerrel kezdtem, majd szépen lassan növekedett a táv. Amikor elértem a tíz kilométert, nagyon büszke voltam magamra. Majdnem belehaltam, és meg voltam bizonyosodva róla, hogy a világon még soha senki sem futott ennyit. A tíz kilométer után beneveztem egy félmaratoni versenyre, majd szinte közvetlenül utána hallottam az Ultrabalatonról. Épp egy hétfős csapatba kerestek embert, én pedig jelentkeztem. Meg volt adva, hogy milyen tempóban kell futni, milyen távon és pluszban még a dobogó volt a cél. Tetszett, hogy konkrét elvárások voltak, és ezeknek meg tudtam felelni. Ez négy éve volt, azóta két-, illetve háromfős csapatban is voltunk már második és harmadik helyezettek.

Maratonit egészen tavaly tavaszig nem futottam, az ötven kilométeres Szőlőskör volt a következő lépcsőfok. Majd terepre váltottam, itthon és külföldön jártam versenyekre. A legnagyobb sikereim közé tartozik egy norvég jégfutás, amelyen harmadik lettem, és a tavalyelőtti Ultrabalaton Trail, amelyen szintén bronzérmet nyertem.

A norvég jégfutás megütötte a fülemet. Ez mit jelent pontosan?

Erre a versenyre a norvég barátaim hívtak, egy befagyott fjordon kellett futni félmaratoni vagy maratoni távon. Én az utóbbira neveztem, és harmadik lettem a nők között. Nagy élmény volt, bár sokkal hidegebbnek kellett volna lennie, ugyanis alapesetben vastag jégen kell szaladni – ám akkoriban volt egy melegfront, emiatt a jég megolvadt, és bokáig érő vízben haladtunk. Ráadásul a vékony jég többször is beszakadt alattunk. Egy kilométerrel a cél előtt még második voltam, aztán egyszer csak derékig elsüllyedtem a vízben, és megelőzött a mögöttem futó lány.

Ha jól tudom, az utóbbi időben nehéz időszakon ment keresztül. Mesélne erről egy kicsit?

Hosszas vizsgálatok után tavaly szklerózis multiplexszel diagnosztizáltak, ami miatt ideiglenesen megvakultam, és sokszor hosszabb-rövidebb időre mozgásképtelenné váltam.

Három hónappal ezelőtt szintén volt egy hét, amikor nem tudtam lábra állni. Rengeteg vizsgálatot végeztek el rajtam, hosszú idő telt el, mire kiderült, hogy mi is a probléma. Volt időm felkészülni, ugyanis folyamatosan kizártuk a betegségeket, és mire a végére értünk, szinte már csak ez maradt. Sokáig nem beszéltem erről, de amikor kiderült, az egész környezetem – beleértve a családot, barátokat és a munkatársaimat is – támogatásáról biztosított.

Nem a tizenöt kör a nagy szám, hanem az, ahogy eljutottam ide. Tudni kell, hogy habár valamelyest visszajött a látásom, nem jó a szemem, így egyedül nem is nagyon futhatok. Fűrész Edit magyar bajnok, a legjobb barátnőm és a férjem sokat segítenek a futások alkalmával. Nagy élmény volt a Happy Horses versenyen elért győzelem, ugye itt nyertem az említett tizenöt körrel. Nem mondom, hogy nem maradt még bennem, tudtam volna többet is futni, ám a kislányom azt mondta, hogy ő már fáradt, és haza akar menni, így nem mentem tovább.

Ha már a kislányát említette: három gyermek mellett hogyan tud időt szakítani a futásra?

Nehezen. Ám nemcsak a három gyermekre kell figyelnem, hanem a férjemre is. A család és a futás mellett az egyetemen tanítok, valamint a doktorimat csinálom már két éve. Nehéz az idővel zsonglőrködni, de valahogy mindig megoldjuk. A múlt év a betegség feldolgozásával telt, aminek a futás látta kárát, keveset tudtam sportolni. Az utóbbi időben több időm van, és az új terápiának köszönhetően több erőm is lett a futásra, így a 1 Way Ticketen, a Celtic63-mon és a Happy Horses-eseményeken is ott tudtam lenni. Hiányzott a versenyzés és a sok futó, akiket az elmúlt években megismertem. Most megint jól érzem magam a bőrömben.

Milyen céljai vannak?

A betegség sajnos limitálja a versenyeket, legyengíti a szervezetemet a nagy meleg. Éppen ezért szeptemberig nem veszek részt versenyen, csak edzek és pihenek. Akkor jön majd a Szőlőskör, de további tervem nincs. Ezzel a betegséggel előre nevezni elég kockázatos, mert nem tudhatom, hogy az adott napon éppen hogyan leszek. Tavaly teljesítettem az UTH-t, ám az akkori kezelés miatt sokat szenvedtem, nem ment jól, éppen ezért jövőre vagy két év múlva becsületes eredménnyel szeretném lefutni a versenyt. Egyelőre ez a cél lebeg a szemem előtt.