Maratoni út a vb-re – „Nagyszerű érzés segíteni a gyerkőcöknek, a szülőknek, és hatalmas felelősség is”

„TSMT (tervezett szenzomotoros tréning)-terapeuta végzettségem van, idén januárban szereztem, egyéni foglalkozásokat tarthatok gyerekeknek. Most azért csinálom a szeptember közepéig tartó képzést, hogy csoportokat is fejleszthessek, ez évente csak egyszer indul, így kénytelen voltam elkezdeni, mert több helyen várják a csoportos tornát. Sajnos az iskola összecsúszik a világbajnoksággal, sűrű így a program, a múlt héten úgy nézett ki egy napom, hogy reggel gyorsan elvittem a kisebbik gyermekemet az édesanyámhoz, ő vigyázott rá a héten, miközben a nagyobbik a keresztszüleivel nyaralt, aztán fél négykor végeztem a suliban, összeszedtem magam és ötre mentem edzeni, majd felvettem a kisebbik fiút – a nagyobbik múlt pénteken jött vissza a nyaralásból.

Jelenleg tehát egyéni terapeutaként dolgozom, felmérjük a gyerkőcöket három hónapostól 11 évesig, hogy milyen fejlettségi szinten vannak. Olyanokkal foglalkozunk, akik valahol elakadtak, lemaradtak, a beszédük, a mozgásfejlődésük kicsit eltér attól, ami a koruknak megfelelő lenne, és a torna segítségével igyekszünk felzárkóztatni őket. A kognitív és a beszédbeli képességeket, a térbeli tájékozódást fejlesztjük, segítünk a jobb és a bal differenciálásában, hogyan forduljon jobbra vagy balra a gyerek.

Emellett a torna nagyon sokat segít a mozgásban, ez az alapja, hasznos a figyelemzavaros, az ADHD-s és az autista gyerkőcöknek a kommunikációban, az eligazodásban, a napi szabályok betartásában, a szabálykövetésben, az impulzusgátlásban.

Segít az iskolában is, hogy javuljon a teljesítmény, végigülje az órát a gyerek, betartsa az instrukciókat, a szabályokat – amennyire lehet, mindenkit felhozunk arra a szintre, hogy minderre képes legyen. Vannak persze adottságok, amelyek nem módosulnak, mint például az autizmus, de a kommunikációt és a mozgást illetően jelentős eredmények érhetőek el ebben az esetben is.

Amikor Zalán kicsi volt, körülbelül kétéves, akkor gondolkodtam el rajta, mivel kellene foglalkozni, merre tovább. Egy multinacionális cégnél dolgoztam, oda nem szerettem volna visszamenni, és egy kedves barátnőm közreműködésével rám talált a TSMT, elkezdtem utánaolvasni, s rögtön rájöttem, hogy ez való nekem. Sajnos egy évet várnom kellett rá, hogy elkezdődjön a tanulás, mert hosszú a várólista, csak egyetlen helyen oktatják, de egyértelmű volt, hogy ezt nekem találták ki. Ebben látom a jövőmet, nagyon szívesen foglalkozom vele, jól érzem magam benne, nagyszerű érzés segíteni a gyerkőcöknek, a szülőknek, és hatalmas felelősség is egyben.”